A 80-as évek első felében rájárt a rúd az olimpiai mozgalomra. Kölcsönösen nem vett részt a másiknál rendezett két egymást követő olimpián a két vezető nagyhatalom, és ebben követték őket szövetségeseik – ez együttesen természetesen a világ sportelitjének jelentős részét jelentették, ezért a távolmaradásnak komoly jelentősége volt.

A Los Angeles-i olimpia bojkottját fölfoghatjuk úgy is, mint kicsinyes bosszút a moszkvaiért, amelyet a távol maradó országok a szovjet hadsereg afganisztáni bevonulása elleni tiltakozással indokoltak.

1984. október 31-én kora délelőtt meggyilkolták India miniszterelnökét, Indira Gandhit. Amikor áthaladt a rezidenciáját a hivatalától elválasztó fal kapuján, az ott posztoló két őr tüzet nyitott rá. Indira Gandhi azonnal meghalt, gyilkosai ellenállás nélkül hagyták, hogy társaik elvezessék őket. Aztán az őrszobán mégiscsak megpróbáltak volna ellenállni, úgyhogy egyiküket, Beant Singhet ott helyben le is lőtték, a társa – Satwant Singh – pedig súlyosan megsebesült.

1984 elején Krassó György M. O. szamizdat kiadójánál megjelenik Ny. Sz. Hruscsov mindmáig titkos beszéde az SZKP XX. kongresszusán 1956. februárban Sztálin bűneiről. A szamizdat Szabadidő Kiadó (Jakab Lajos, Égerszegi Péter, Géher József, Kurdi Zoltán) megjelenteti Arthur Koestler Sötétség délben című regényét.

1984. jan. 1. Módosul Magyarország államigazgatási területi beosztása, a járások megszűnnek.

1984. jan.

1984 pont olyan év volt, mint a többi. Nem a nagy fordulatok, nem a jelentős megrázkódtatások, nem a látványos változások esztendeje. A világban – ahogy azt már megszokhattuk – időnként nagy balesetek történnek. Az indulat politikusokat gyilkol, akik életben maradnak, tárgyalgathatnak egymással. Mocorognak emberek és dolgok, de nincs lényeges változás, 1984 békeév.

A magyarországi események is a megszokott képet mutatják. A hatalmon lévők hatalmaskodnak, az ellenzékiek ellenzékieskednek. Stabilitás és nyugalom van – legalábbis az itt élők nagy többsége számára.

Megbolondult az idő, az óramutatók
veszettül össze-vissza forognak?
Vagy mást mutat nekünk, a közös
ifjúságból eltekergő vándoroknak?
Másként tiktakkol a szívünk
a lerázhatatlan ég alól kilesve,
nekünk mást ígért a hajnal, másként
delelt a nap s másként csukódik az este?

Hiszen még itt van, ha kezünket
nyújthatnánk, talán még el is érnénk,
hiszen még itt van ama szép ország,
testünkbe rajzolva róla a térkép:
fővárosa a szív, a vidáman lüktető,
és lobogója a barátság!