Skip to main content

Csurka István ötvenéves

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Megbolondult az idő, az óramutatók
veszettül össze-vissza forognak?
Vagy mást mutat nekünk, a közös
ifjúságból eltekergő vándoroknak?
Másként tiktakkol a szívünk
a lerázhatatlan ég alól kilesve,
nekünk mást ígért a hajnal, másként
delelt a nap s másként csukódik az este?

Hiszen még itt van, ha kezünket
nyújthatnánk, talán még el is érnénk,
hiszen még itt van ama szép ország,
testünkbe rajzolva róla a térkép:
fővárosa a szív, a vidáman lüktető,
és lobogója a barátság!
Megvan a szív és megvan a zászló is,
meglengetjük még, hadd lássák!

Telik a kamra, telik a csűr is,
ajtó rajta a könyvfedél,
ha majd végképp eltűnünk innen,
konok szájjal rólunk is mesél;
bár még élünk, még igazi tüdővel
igazi levegőt szívunk,
bátran röhögünk minden örökléten,
de félszemmel már odasandítunk.

A fejvesztetten torlódó időben
megkeressük egymás arcát,
összeillesztjük emlékeinket:
saját időnket ők hordozzák!
Közönyösen néz minket s közönyösen nézzük,
hogy átlép rajtunk a másik idő,
kiállítja a számlát, leolvassa szívverésünk,
mint villanyórát a díjbeszedő.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon