Skip to main content

Az 1984-ben bemutatott magyar játékfilmek

Vissza a főcikkhez →


Angyali üdvözlet (Jeles András)

Átváltozás I–II. (Dárday István, Szalai Györgyi)

Bástyasétány ’74 (Gazdag Gyula)

Boszorkányszombat (Rózsa János)

A csoda vége (Vészi János)

Eszkimó asszony fázik (Xantus János)

Eszmélés (Grunwalsky Ferenc)

Ex-kódex (Müller Péter Iván)

Felhőjáték (Maár Gyula)

Gyertek el a névnapomra (Fábri Zoltán)

Hanyatt-homlok (Révész György)

Házasság szabadnappal (Mészáros Gyula)

István, a király (Koltay Gábor)

Játszani kell (Makk Károly)

Jégkrémbalett (Wahorn András)

Mária-nap (Elek Judit)

Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta)

Omega, Omega (Jancsó Miklós)

Óriás (Szántó Erika)

Szeretők (Kovács András)

Te rongyos élet (Bacsó Péter)

Yerma (Gyöngyössy Imre, Kabay Barna)












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon