Vásárhelyi Mária

Nyomtatóbarát változat

Vélemények a legfontosabb külföldi eseményekről

A külföldi események közül viszonylag tisztán különvá1aszthatjuk azokat, amelyek tartósan a közvélemény érdeklődésének az előterében álltak, és azokat, amelyek pillanatnyi érdeklődést váltottak ki.

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti viszony alakulása folyamatosan foglalkoztatta közvéleményt, de a viszonyt befolyásoló konkrét események különböző mértékben keltették fel az emberek figyelmét. Az eurorakéták telepítését 1984 tavaszán és nyarán a válaszolók egynegyede sorolta a legfontosabb külföldi események közé. Az űrfegyverkezési tervekre tavasszal még alig reagált a közvélemény, júliusban azonban a figyelem középpontjába kerültek: a válaszolók közel egynegyede említette ezt a kérdést, mint ami a leginkább foglalkoztatta a külpolitikai események közül.

A libanoni helyzet alakulása egész évben hasonló figyelmet váltott ki az emberekből – 15–19 százalékuk említette a fontos külpolitikai események között, s ugyanez jellemző az iraki–iráni háborúval kapcsolatos érdeklődésre is, bár itt a harci események élénkülése vagy elcsendesülése növelte vagy csökkentette az általuk kiváltott érdeklődést.

Az olimpiával kapcsolatos események mindvégig erősen foglalkoztatták a közvéleményt: tavasszal az emberek 25 százaléka említette, mint számára legfontosabb külpolitikai eseményt, nyáron 32 százalékuk, és még ősszel is 14 százalék utalt erre.

A nicaraguai események iránti kezdeti nagyobb érdeklődés az idő múlásával fokozatosan csökkent: májusban még a válaszolók hatoda, szeptemberben már csak 5 százaléka tartotta számon a legfontosabb külpolitikai események között. Mindeközben egyre nagyobb visszhangot váltott ki az amerikai elnökválasztási küzdelem: májusban a válaszolók egyötöde sorolta ezt a legjelentősebb események közé, szeptemberben pedig már minden második megkérdezett vélekedett így.

A hazai események közül a Magyarország nemzetközi aktivitását jelző események mozgatták meg a leginkább a közvéleményt. Az egész időszakban Kohl kancellár magyarországi útja váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, a megkérdezettek 36 százaléka ezt tartotta a legfontosabb Magyarországot érintő külpolitikai eseménynek, és még tavasszal, sőt nyáron is sokan sorolták ide Thatcher asszony előző évi látogatását, és ugyancsak sokan említették Craxi olasz miniszterelnök magyarországi útját.

Az olimpiáról való távolmaradásunk érthető módon a közérdeklődés középpontjába került, az emberek egyötöde sorolta az adott időszak legjelentősebb eseményei közé, és személyes érdeklődésüket is ez váltotta ki leginkább.

Az ország előtt álló problémákról

A korábbi vizsgálatokkal összhangban most is az derült ki, hogy az ország problémái közül az embereket a gazdasági nehézségek fokozódása mellett a béke fennmaradásának a problémája foglalkoztatja a leginkább.

A megkérdezettek közel azonos arányban említették egyrészt az áremeléseket és ezzel összefüggésben az ár-bér arányt, az inflációt (26 százalék), másrészt pedig a gazdaság általános helyzetét, nehézségeit (28 százalék). Továbbra is foglalkoztatja a közvéleményt az ország fizetőképességének megtartása, az adósságok pontos törlesztése (15–22 százalék) és ezzel összefüggésben az export–import arány alakulása, külkereskedelmi tevékenységünk (11–15 százalék ).

Az embereket közvetlenül érintő gazdasági problémaként jelentkezett az életszínvonal megtartása (13–16 százalék ).

A környező szocialista országokról

Arra a kérdésre, hogy a környező szocialista országokat összehasonlítva az emberek inkább a hasonlóságokat vagy a különbözőségeket tartják nagyobbnak, az emberek többsége, a megkérdezettek közel fele a hasonlóságokat tartotta nagyobbnak a szocialista országok között, egyharmaduk pedig a különbségeket.

A fentiekkel szemben Magyarországról azonban 52 százalék úgy vélekedett, hogy inkább különbözik a többi szocialista országtól, és csak valamivel több mint egyharmaduk gondolta azt, hogy inkább hasonlít ezekhez.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a többi szocialista ország közül melyik hasonlít a legjobban Magyarországhoz, a legtöbbször Csehszlovákiát nevezték meg az emberek. A második helyen a Szovjetuniót, s harmadik helyen pedig az NDK-t említették. Csehszlovákiát elsősorban az életszínvonal, az áruellátás és a megélhetési viszonyok alapján, a Szovjetuniót politikai, ideológiai egyezések alapján, az NDK-t pedig ugyancsak az életszínvonal és egyéb gazdasági jellemzők alapján találták a leginkább hasonlónak hozzánk.

A Magyarországtól leginkább különböző szocialista országként a legtöbben Romániát említették; a második helyre Lengyelország került.

Azok, akik már jártak valamelyik szocialista országban, általában nagyobb arányban mondták azt, hogy az az ország, amelyben jártak, hasonlít Magyarországhoz, kivéve a Szovjetuniót, amelyet inkább azok tartottak hozzánk hasonlónak, akik még nem jártak ott, és Romániát, amelyet szinte senki sem tartott Magyarországhoz hasonlónak.

Az emberek hét konkrét – elsősorban politikai és gazdasági – témakörben is véleményt nyilvánítottak Magyarországról és hét másik európai szocialista országról. Minden vizsgált vonatkozásban hazánkat értékelték a legmagasabbra, kivéve a külpolitikai önállóságot; ebből a szempontból a Szovjetunió kapta a legmagasabb pontszámot. A legkevésbé önállónak Lengyelország külpolitikáját ítélték az emberek, de minden más szempont szerint Románia került az utolsó helyre az összehasonlításban. Magyarországot az egyes tényezők szerint az alábbi országok követték a második helyen: az életszínvonalban és az áruellátásban az NDK, a szólásszabadságban és a külföldi utazások lehetőségében Jugoszlávia, s nemzetiségek helyzetében pedig a Szovjetunió. A hét országban élő emberek közül a szovjeteket találták a legrokonszenvesebbeknek a válaszadók.

Két további kérdéskörben az emberek személyesebb alapon mondhattak véleményt az egyes szocialista országokról és ezek polgárairól. Először arról nyilatkoztak, hogy ha külföldiekkel kellene együtt dolgozniuk, kit választanának a legszívesebben közvetlen munkatársul, és kivel dolgoznának a legkevésbé szívesen. A két kérdésre adott válaszok alapján a keletnémetek kerültek az első helyre (30 százalék pozitív és 5 százalék negatív választással) és az oroszok a másodikra (23, illetve 2 százalékkal). A legkedvezőtlenebbül itt is a románokat ítélték meg az emberek: őket 35 százalék elutasította, és csak 1 százalék választotta. A németek választását elsősorban munkaszeretetükkel, szorgalmukkal, az oroszokét pedig egyéb rokonszenves emberi tulajdonságaikkal indokolták a válaszadók. A románokat főleg állítólagos lustaságukra hivatkozva utasították el.

Nagyon hasonlóan nyilatkoztak az emberek arról, hogy hosszabb külföldi kiküldetés esetén melyik szocialista országban dolgoznának a legszívesebben, és melyikben s legkevésbé szívesen. A legtöbben az NDK-ba utaznának, főleg gazdasági és kulturális fejlettsége miatt, a legkevésbé szívesen pedig Romániába mennének, viszonylagos elmaradottsága miatt.

A tömegtájékoztatási eszközök tevékenységének megítélése

A tájékoztatási eszközöktől az emberek jelentős része azt várta, hogy többet foglalkozzanak az őket érdeklő problémákkal, és nagyobb szerepet vállaljanak a különböző vélemények ütköztetésében.

A megkérdezettek 48 százaléka azt mondta, hogy az újságok, a rádió és a televízió még mindig nem tájékoztatják elég őszintén a lakosságot, 44 százalékuk azt, hogy nem ismertetik elég széleskörűen az egymástól eltérő véleményeket. A megkérdezettek 33 százaléka úgy vélekedett, hogy vannak olyan kérdések, amelyek érdeklik az embereket, és amelyekkel az újságok, a rádió és a televízió nem foglalkoznak eleget, 27 százalékuk pedig azt mondta, hogy vannak olyan közérdeklődésre számot tartó kérdések, amelyekkel a tájékoztatási eszközök egyáltalán nem foglalkoznak. Ugyanakkor 61 százalékuk egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy az emberek egy része még nem elég érett ahhoz, hogy mindenről őszintén lehessen őket tájékoztatni.

Azoknak a kérdéseknek a legnagyobb része, amelyekről az emberek ezt mondták, hogy a tájékoztatási eszközök keveset vagy egyáltalán nem foglalkoznak velük, gazdasági kérdés volt, és ezek között is az életszínvonallal és a szociálpolitikával összefüggő kérdések domináltak. A második helyre a politikai kérdések kerültek; ezek között a külpolitikai kérdések voltak többségben. A harmadik helyet a társadalmi devianciák foglalták el.

A közvéleményben az a benyomás alakult ki, hogy a rádió és az országos napilapok kevésbé törekszenek az eltérő vélemények ütköztetésére, mint a televízió, a megyei és az üzemi lapok pedig még kevésbé. A tévéről a megkérdezettek 90 százaléka mondta azt, hogy vannak benne olyan vitaműsorok, amelyekben az embereket érdeklő kérdésekről van szó, a rádióról 75 százalékuk mondta ezt. Az országos napilapokról az olvasók 71 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vannak bennük olyan viták, amelyek az embereket érdeklő kérdésekről folynak, a megyei és az üzemi lapokról 56–57 százalékuk. Ezek az eltérések akkor is megmaradtak, amikor a megkérdezettek arról beszéltek, hogy ezekben s vitákban vannak-e nagy véleménykülönbségek: a tévés vitákat 55 százalékuk tartotta igazi vitáknak, a rádiósokat 44 százalékuk, az országos napilapokban folyókat 38 százalékuk, a megyei és az üzemi lapokban folyó vitákat pedig 28–31 százalékuk.

A felmérés során a megkérdezettek túlnyomó többsége, 84 százaléka azt mondta, hogy Magyarországon vannak olyan emberek, akik nem értenek egyet a párt és a kormány politikájával. Arra a kérdésre azonban, hogy vannak-e olyan csoportok, amelyek nyíltan ellenzik a párt és a kormány politikáját, már csak 14 százalékuk válaszolt igennel. A legtöbb válaszadó szerint az ellenzéki csoportok elsősorban értelmiségiekből, diákokból állnak.

Az elégedettség összetevői

Egy 1984-ben végzett kutatás során a megkérdezetteknek az iskolai osztályozáshoz hasonlóan kellett értékelniük azt, hogy mennyire elégedettek az életükkel. Átlagosan 3,67-ot, vagyis erős közepes osztályzatot adtak. (Ez valamivel alacsonyabb volt, mint a közel négy évvel korábban a városi lakosság körében mért 3,73-os átlag.)

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi kell ahhoz, hogy az emberek általában elégedetteknek érezzék magukat, a megkérdezettek átlagosan 3-4 tényezőt említettek. A leggyakrabban a pénzre, az anyagiakra utaltak, de ezen belül nem annyira a kiemelkedően nagy jövedelmekre, a gazdagságra, mint inkább a „rendezett anyagi helyzetre”, a mindennapi megélhetéshez szükséges jövedelemre. Ezt a kiegyensúlyozott családi élet követte; ezzel kapcsolatban főleg arra gondoltak, hogy a család érzelmi biztonságot nyújtson. A harmadik helyre a megfelelő munka, illetve munkahely került, amin főként a jó munkahelyi légkört, a sikerélményt adó munkát, a plusz munkavállalás lehetőségét értették. Feltűnően sokan tartották szükségesnek az elégedettséghez az ún. pszichikus értékeket, így a hajszoltság, zaklatottság nélküli életet, az egymás iránti türelmet, szeretetet, az érzelmi biztonságot stb., és sokan hangsúlyozták azt is, hogy aki nem nagyravágyó, aki kevesebbel is beéri, az elégedettnek érezheti magát.

Némileg eltér ettől azoknak a javaknak a rangsora, amelyeket saját maguk számára tartottak szükségeseknek az emberek ahhoz, hogy elégedetteknek mondhassák magukat. A kérdezettek három dolgot kívánhattak maguknak, s ezek közül – nagy fölénnyel – az egészség került az első helyre. Ezt a kívánságot az anyagiakra (nagyobb fizetésre, több jövedelemre, magasabb életszínvonalra, kisebb-nagyobb javak megszerzésére) vonatkozó kívánságok követték, majd a családi életre vonatkozók. Figyelemre méltó, hogy utóbbi kívánságoknak majdnem a fele a gyermek jövőjének biztosítására vonatkozott, ami kétségkívül azokra a növekvő terhekre utalt, amelyek a pályakezdéssel és a lakásszerzéssel összefüggésben hárulnak a családokra.

• Beszélő évek – 1984