Skip to main content

Ezt mondtuk mi…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vélemények az ország népesedési helyzetéről


A Tömegkommunikációs Kutatóközpont és a KSH Népességtudományi Kutatóintézete először 1974-ben végzett országos reprezentatív vizsgálatot arról, miként vélekedik a felnőtt lakosság a népesedési helyzetről. Míg 1973-ban a családonként ideálisnak tartott gyerekszám 2,93 volt, vagyis erősen megközelítette az akkor hivatalos álláspontként deklarált családonként három gyermeket, addig ez az érték 1983-ra 2,46-ra csökkent. Az országos reprezentatív minta tagjai úgy vélekedtek, annak oka, hogy a fiatal házasok általában az ideálisnak tartottnál kevesebb gyermeket vállalnak, az alacsony jövedelmekben, a drágaságban, valamint abban kereshető, hogy a rohanó élettempó mellett több gyermek nevelése túl nagy terhet jelent a családok számára.

A sokgyermekes szülőkről mindössze a megkérdezettek alig több, mint egyötöde alakított ki egyértelműen pozitív véleményt; családszeretők, gyermekszeretők. Ugyanakkor a megkérdezettek több, mint fele – 59 százaléka – úgy gondolta, hogy a sokgyermekes családok döntő többsége a cigány lakosság köréből kerül ki.

Ami az ország népesedési helyzetével kapcsolatos véleményeket illeti, mindössze a lakosság 13 százaléka számított arra, hogy 2000-re csökkenni fog a lakosság lélekszáma. A népességszám esetleges csökkenését a lakosság 39 százaléka elég súlyos, 23 százaléka pedig nagyon súlyos problémának tartotta. Ugyanakkor a népesség számának csökkenésénél jóval nagyobb aggodalommal töltötte el az embereket a bűnözés növekedése, az alkoholizmus terjedése és a közúti balesetek számának emelkedése.

A népesedéspolitika feladataival kapcsolatban az emberek 83 százaléka egyértelműen annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyermekvállalás magánügy, amibe az állam nem szólhat bele. A megkérdezettek 53 százaléka úgy foglalt állást, hogy az állam inkább azzal foglalkozzon, hogy hogyan élnek az emberek, nem pedig azzal, hogy a családokban hány gyermek születik. Az emberek 61 százaléka úgy gondolta, hogy a fiatalok azért nem vállalkoznak több gyermek felnevelésére, mert anyagi nehézségeik vannak, és 39 százalékuk vélekedett úgy, hogy az a támogatás, amit a sokgyermekesek kapnak az államtól, semmire sem elegendő. Ugyanakkor a lakosság meglehetősen széles rétege – 46 százaléka – adott hangot annak a véleményének, hogy az államnak nem kellene azokat támogatni, akik felelőtlenül sok gyermeket szülnek. A kutatásból az is kiderült, hogy a felnőttek 41 százaléka a fiatalok szexuális szabadosságával szemben szigorúbb erkölcsi normákat, a válások megakadályozása érdekében pedig szigorúbb jogszabályokat tartott volna szükségesnek 1983-ban.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon