Ezt mondtuk mi…

Vásárhelyi Mária

Nyomtatóbarát változat

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont és a KSH Népességtudományi Kutatóintézete először 1974-ben végzett országos reprezentatív vizsgálatot arról, miként vélekedik a felnőtt lakosság a népesedési helyzetről. Míg 1973-ban a családonként ideálisnak tartott gyerekszám 2,93 volt, vagyis erősen megközelítette az akkor hivatalos álláspontként deklarált családonként három gyermeket, addig ez az érték 1983-ra 2,46-ra csökkent. Az országos reprezentatív minta tagjai úgy vélekedtek, annak oka, hogy a fiatal házasok általában az ideálisnak tartottnál kevesebb gyermeket vállalnak, az alacsony jövedelmekben, a drágaságban, valamint abban kereshető, hogy a rohanó élettempó mellett több gyermek nevelése túl nagy terhet jelent a családok számára.

A sokgyermekes szülőkről mindössze a megkérdezettek alig több, mint egyötöde alakított ki egyértelműen pozitív véleményt; családszeretők, gyermekszeretők. Ugyanakkor a megkérdezettek több, mint fele – 59 százaléka – úgy gondolta, hogy a sokgyermekes családok döntő többsége a cigány lakosság köréből kerül ki.

Ami az ország népesedési helyzetével kapcsolatos véleményeket illeti, mindössze a lakosság 13 százaléka számított arra, hogy 2000-re csökkenni fog a lakosság lélekszáma. A népességszám esetleges csökkenését a lakosság 39 százaléka elég súlyos, 23 százaléka pedig nagyon súlyos problémának tartotta. Ugyanakkor a népesség számának csökkenésénél jóval nagyobb aggodalommal töltötte el az embereket a bűnözés növekedése, az alkoholizmus terjedése és a közúti balesetek számának emelkedése.

A népesedéspolitika feladataival kapcsolatban az emberek 83 százaléka egyértelműen annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyermekvállalás magánügy, amibe az állam nem szólhat bele. A megkérdezettek 53 százaléka úgy foglalt állást, hogy az állam inkább azzal foglalkozzon, hogy hogyan élnek az emberek, nem pedig azzal, hogy a családokban hány gyermek születik. Az emberek 61 százaléka úgy gondolta, hogy a fiatalok azért nem vállalkoznak több gyermek felnevelésére, mert anyagi nehézségeik vannak, és 39 százalékuk vélekedett úgy, hogy az a támogatás, amit a sokgyermekesek kapnak az államtól, semmire sem elegendő. Ugyanakkor a lakosság meglehetősen széles rétege – 46 százaléka – adott hangot annak a véleményének, hogy az államnak nem kellene azokat támogatni, akik felelőtlenül sok gyermeket szülnek. A kutatásból az is kiderült, hogy a felnőttek 41 százaléka a fiatalok szexuális szabadosságával szemben szigorúbb erkölcsi normákat, a válások megakadályozása érdekében pedig szigorúbb jogszabályokat tartott volna szükségesnek 1983-ban.

• Beszélő évek – 1983