A Tömegkommunikációs Kutatóközpont és a KSH Népességtudományi Kutatóintézete először 1974-ben végzett országos reprezentatív vizsgálatot arról, miként vélekedik a felnőtt lakosság a népesedési helyzetről. Míg 1973-ban a családonként ideálisnak tartott gyerekszám 2,93 volt, vagyis erősen megközelítette az akkor hivatalos álláspontként deklarált családonként három gyermeket, addig ez az érték 1983-ra 2,46-ra csökkent.

1. R-Go: Bombázó – (1)

2. P. Mobil: Metálmánia – (5)

3. Neoton: Szeretek ugrálni – (2)

4. Koncz Zsuzsa: Kárpáthyék lánya – (–)

5. Edda: Azok az éjszakák – (7)

6. Első emelet: Amerika – (–)

7. P. Box: A zöld, a bíbor és a fekete – (10)

8. Bikini: Ki csinál szódát? – (3)

9. R-Go: Létezem – (4)

10. LGT: Síneken – (11)

11. Sirokkó: Tükörember – (13)

12.

A siker és a bukás természetrajza igen különböző lehet. Márpedig ebben az évben is hangos sikerek és botrányos bukások ellenpontozták a langyos középszer uralmát.

Jurij Ljubimov ezúttal operát rendezett Budapesten, Mozart Don Giovanniját vitte színre, de az operarajongók – finoman szólva – fanyalogtak, többségük megbotránkozott.

1983 filmes krónikájának sarokpontjait Bódy utolsó játékfilmje kivételével nem a premierek listáján kell keresni. Hiába készült el az Álombrigád, illetve egy évvel korábban a Pócspetri, mindkét film dobozban maradt. Első pillantásra nehéz hasonlóságot találni közöttük. Ember Judit megrendítő filmje a szókimondó történelmi dokumentumfilmek áramlatának reprezentánsa, az Álombrigád társtalan alkotás. A Pócspetri esetében a sorozat is lényeges, amelynek ez az egyik legfontosabb darabja, az Álombrigádban épp a diszkontinuitás hangsúlyos.

Konrád György harmadik regénye, A cinkos az utolsó lapon megjelenő datálás szerint 1975 és 1978 között íródott, 1983-ban jelent meg szamizdat kiadásban, 1989-ben hivatalosan, a Magvető gondozásában.

Az első regény (A látogató) megjelent, ahogy megjelent, és szerzőjét pillanatok alatt hírbe hozta: elvetemült felforgató lett belőle, és a regényírás, valamint a hallgatás konvencióit egyaránt bátran kétségbe vonó példakép; az „új regényt” szolgaian másoló, modoros író és a szociográfia új útjára végre rátaláló pályánkívüli.

Néhány héttel azután, hogy az enervált aggot dinamikus agg váltotta fel a szovjet birodalom trónján, a magyar párt központi lapja, amint azt előző számunkban felidéztük, figyelmeztette az ellenzéket: nem babra megy a játék! Néhány nappal azután, hogy ez a figyelmeztetés elhangzott, a magyar rend őrei meglátogatták a magyar sajtószabadság őreit, és magukkal vittek kézirattól ruhafestékig mindent, amit bírtak. Az ilyesfajta látogatások 1983 folyamán többször megismétlődtek. Lefoglalták többek között a Kőszeg Ferenc által szerkesztett, Feketében című antológia anyagát is.

Művelődési Minisztérium
Kapták: Köpeczi Béla et. miniszterhelyettes
Tétényi Pál et.
TD 344/E/83. Knopp András et.

A találkozót a Lapkiadó Vállalat és az ELTE KISZ szervezetei egy „sajtófesztivál” előadásainak keretében rendezték. (Mellékelem a programját.)

Először nem akartam a felkérésnek eleget tenni, akkor adtam be a derekamat, amikor biztosítottak, hogy nem a Mozgó Világról lesz csak szó, valamint arról, hogy csak diákigazolvánnyal lehet bejönni.

Mottó: Rendkívüli, különösen titkos ülést tart a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága. A Politbüro tagjai, nehogy bármilyen fontos államtitok kiszivárogjon, még a termet sem hagyhatják el. A halaszthatatlan szükségletek intézésére beállítanak a sarokba egy küblit. A PB órákon keresztül elemzi, hogyan fokozódik a nemzetközi helyzet – az imperialisták szakadatlan aknamunkája következtében. Egyszer csak benyit az ajtón egy takarítónő. „Hát maga mit akar – förmed rá Leonyid Iljics Brezsnyev.

I. Részlet az ORFK Bűnüldözési Osztályának vezetőjével készült interjúból

(…) Miért mehetett ki ezen a hűvös, szeles napon a mólóra?

Ez inkább csak valószínűsíthető, de olyan tényekkel alátámasztva, amelyek majdnem bizonyossá teszik, miért ment ki a partra, pontosabban a mólóra. Elbert János arcidegzsábában szenvedett, s ez időszakosan roppant erős fájdalmat okozott. Ezt ilyenkor hideg vízzel is enyhítette. Minden valószínűség szerint ezúttal is hirtelen elfogta a fájdalom, kiment a mólóra, hogy hideg vízzel lehűtse az arcát.

1963. március végén több ezer hosszú időre elítélt ’56-os politikai foglyot bocsátottak feltételes szabadságra az ún. ENSZ-amnesztia keretében: büntetésük végrehajtását három évre felfüggesztették. Ha ezalatt valakit bárminő kis vétségért elítéltek volna, tovább kellett volna ülnie igen sok esetben 20 évet vagy akár életfogytiglant.