Az Ifjúsági Magazin szerkesztősége 1987-ben beszüntette az olvasók szavazatai alapján összeállított slágerlisták közlését, mert úgy találták, hogy a szavazatszámok egyre inkább elszakadnak a lemezeladási statisztikák által mutatott sorrendtől, és inkább csak az együttesek rajongótáborának szavazói buzgalmát tükrözik.

1987 augusztusában, az első magyar poplemez, az Ezek a fiatalok megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából a szerkesztőség pályázatot hirdetett, amelyre az elmúlt húsz év húsz legjobbnak ítélt lemezének listáját lehetett beküldeni.

A Kongresszusi Központ elegáns termeinek nyugalmát ritkán zavarta meg annyi nyílt színi taps és közbekiáltás, mint 1988 februárjában, a Magyar Játékfilmszemle idején. Nem ez volt minden idők legjobb szemléje, ám ez volt az egyik legpolitikusabb. Az 1988-as év filmjeinek elsöprő többsége (dokumentumfilmek és játékfilmek egyaránt) az ötvenes évekkel vagy a jelen visszásságaival foglalkozott. Az év premierjei között szinte elveszett az az egy-két vígjáték, szatíra, gyerekfilm.

Kulcsár Szabó Zoltán Oravecz Imréről szóló kismonográfiájában a költő 1988-as évéről ez olvasható: „Harmadszor is disszidál. Egy évre szóló (nyugat-)berlini írói ösztöndíjat kap a DAAD-tól, a Deutscher Akademischer Austauschdiensttől, és ezt az alkalmat szeretné felhasználni a végleges távozásra. Megjelenik az 1972. szeptember (Magvető), ami az év egyik könyvsikere lesz, és nagyon hamar elfogy.”

Vajon mi történhetett 1972 szeptemberében? Lapozzunk csak vissza a kronológiában: „1972. Megjelenik első verseskötete, a Héj, a Magvetőnél.

Do you want another game, player? – ezzel a felirattal záródott Kaposvárott a Pisti a vérzivatarban előadása. Az atomrobbanás-jelenet után a szereplők meredten nézték a Szabadság-szobor pózába merevült Rizit, akinek a kezében lévő táblán ott állt a jól ismert és sokat idézett mondat: „Hozott szalonnával egérirtást vállal dr. Varsányiné.” Erre a képre úszott rá az ominózus, számítógépes játékra utaló felirat.

A BBC tudósítója, Nick Thorpe telefonált, hogy fel szeretne keresni munkahelyemen, az Európa Könyvkiadóban. Furcsának tűnt kérése, mert korábban sosem jelentkezett be; jött, amikor kedve tartotta, és általában a lakásomon találkoztunk.

Nick, maga előtt taszigálva egy nőt és egy férfit, pontosan érkezett. Bemutatta őket, azok azonban nevüket épp csak elmormogták, úgyhogy semmit sem hallhattam.

– Románok – mondta Nick, mire én természetesen románra fordítottam a szót. Ettől a zavar még nagyobb lett.

1988 elején már mintegy nyolc éve különböző kutatások mögé rejtve az 1956-os forradalommal foglalkoztam. Elsősorban volt ’56-osokkal készítettünk interjúkat, s az 1985-ben létrejött Oral History Archívumnak is – nem rejtett – célja volt minél több egykori forradalmár emlékeinek az összegyűjtése. Hegedűs B. Andrással (aki maga is ’56-os elítélt volt) feladatunknak tekintettük, hogy a forradalomról minél több információt gyűjtsünk össze.

Fodor Gábor: Az előzetes szervezkedésben nem vettem részt, mert csak ’88 februárjában, a Fidesz megalakulása előtt néhány héttel szereltem le, tudniillik ahogy befejeztem az egyetemet, azonnal behívtak katonának. Ritkán fordult elő, hogy valakit egy év szolgálat után az egyetem befejezését követően behívjanak még egy fél évre. Mellesleg óriási megdöbbenést keltett a megjelenésem a laktanyában. Doktor úrnak szólítottak, hiszen már megvolt a doktorátusom, miközben egyszerű honvédként vonultam be, előfelvételesként ugyanis nem szereztem semmiféle rendfokozatot.

„Hát először is én Magyarországon Las Vegast nem akarok szervezni, de Disneylandet szeretnék!” – vágta ki Grósz Károly pártfőtitkár-miniszterelnök a választ Kondor Katalin doromboló kérdésére, hogy voltaképpen mit is keresett amerikai útja során e stratégiailag fontos objektumban.

Nemigen volt olyan napja az 1988-as évnek, amikor lekerült volna a hírek éléről a közel-keleti helyzet, ezen belül pedig a palesztin probléma. Az izraeli megszállás alatt álló területeken az előző év decembere óta tartó felkelés, az Intifáda eseményei a helyzet megoldhatatlanságának nyomasztó érzését keltették. Ehhez képest különösen nagyot robbant az a hír, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács (PNT) november 15-én kikiáltotta a független palesztin államot, elismerve egyszersmind Izrael létét és jogát a békére és a biztonságra.