Skip to main content

Keretes írások

Vissza a főcikkhez →

ROMÁKNAK HALÁLBÜNTETÉS? Utólag visszapörgetve az eseményeket, látnivaló, hogy a rossz szellemek már hónapok óta készültek a kitörésre. Egy kis észak-magyarországi település, Sajóbábony nagyközség képviselő-testülete – nem titkoltan ro­ma­ellenes célzattal – már 2007. december 18-i ha­tá­rozatában kezdeményezte a halálbüntetés visszaállítását, és ez ügyben levélben fordult Szili Katalin házelnökhöz. A házelnök kezdeményezésére 2008. március 11-én ezt a javaslatot napirendjére is vette az Országgyűlés Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottsága.1 A Magyar Köztársaság szégyene, hogy ez megtörténhetett. Ezt bizonyítja az ott jegyzőkönyvezésre került, a polgármester szá­jából elhangzott mondat, miszerint „jobb lenne, ha visszaállítanák a halálbüntetést, ugyanis a primitív emberek primitív módszerével kellene megfékezni ezeket az embe­reket; legalábbis ez az általános vélemény Sajó­bábonyban”.

MONOK POLGÁRMESTERE ENGEDETLENSÉGI MOZGALMAT SZERVEZ. „A polgármester állítja: minden a munkahelyteremtéssel kezdődik, mert anélkül nem lehet erősíteni a vidék megtartó erejét. Az általa indított kezdeményezés a segély közmunkához kötéséről szerinte egyre inkább országos mozgalommá fejlődik (…). »Követelni fogom, hogy az állam rendezze az önkormányzatok anyagi helyzetét, mert csak így tudnának eredményesen működni. Elfogadhatatlan, hogy a terheink csak nőnek, a forrásaink apadnak« – mondta. Ha a kormány nem reagál érdemben, akkor polgári engedetlenségi mozgalom keretében Szepessy azt javasolja majd az ország valamennyi önkormányzatának, hogy zárjanak be egy hétre.”2

JEGYZETEK

1 A Ház elnöke minden további nélkül megtehette volna, hogy a levelet maga megválaszolja. Nem ezt tette, ha­nem továbbküldte, s ezzel egyben legitimálta is ezt a rasszista előítéletektől hemzsegő kezdeményezést.

2 Magyar Hírlap, 2008. júl. 20.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon