Skip to main content

Mulat a Kongresszus

Vissza a főcikkhez →

Hruscsov:

Sok tudományos kutatóintézet és főiskola távol van a termelési bázistól. Többek között Moszkvában három oceanográfiai és tengeri tudományos intézmény működik…; két bányászati intézet… Nem sok ez a Moszkvai-tenger és a Veréb-hegyek számára? (Derültség a teremben. Taps.) 102–103.

Szuszlov:

Azt, hogy ez a helyzet egészségtelen, sok egyszerű kommunista is felismeri. Jól mondta Ignatov elvtárs, a Sztálingrád területen levő mihajlovkai gép- és traktorállomás kombájnvezetője: „Már tizenharmadik éve tanulmányozom a tanulókörben a párttörténetet. Tizenharmadszor magyarázzák nekünk a propagandisták a Bundot. Hát nem akad nálunk fontosabb dolog, mint a Bund bírálása? (Derültség.) Bennünket gép- és traktorállomásunk, kerületünk és területünk ügyei érdekelnek. A jelennek és a jövőnek akarunk élni, propagandistáink meg úgy belegabalyodtak a narodnyik és bundista ügyekbe, hogy sehogy sem tudnak kikecmeregni belőlük.” (Derültség, taps.) 331.

Mikojan:

Tavaly Moszkvában vendégeskedtek az amerikai éttermek képviselői. Megtekintették a város nevezetességeit, sorra járták az őket érdeklő vállalatokat, éttermeket, étkezdéket. Mi fel sem vetettük azt a kérdést, hogy a kölcsönösség elve alapján a mi embereink is látogassanak el az Egyesült Államokba. Egyszerűen az történt, hogy az amerikai vendégek, akik nagyon meg voltak elégedve vendéglátásunkkal, meghívták a moszkvai éttermi szakembereket, hogy látogassanak el hozzájuk, ismerkedjenek meg az amerikai vendéglátó-ipari vállalatok munkájával. Így kezdett kialakulni az érintkezés. Nemrégiben a moszkvai vendéglátó-ipari vállalatok öt dolgozója éppen készülődött az amerikai útra, amikor az amerikai külügyminisztérium váratlanul közölte, hogy amerikai utazásuk nem kívánatos. (Élénkség a teremben.) Mint látható, az amerikai külügyminisztérium vezetői számára még a mi szakácsaink és ínyesmestereink is veszélyesek. (Derültség és taps.) 346–347.

Van ugyan a Tudományos Akadémia keretén belül egy másik intézet is, amely a keleti kérdésekkel foglalkozik, de arról elmondhatjuk, hogy miközben napjainkban az egész Kelet felébredt, ez az intézet mindmáig az igazak álmát alussza. (Élénkség a teremben, derültség.) 364.

Pervuhin:

Sesztakov elvtárs, az Uralhimmaszavod igazgatója a Szlavinszki Szódagyár egyik panaszára nyugodtan azt válaszolta, hogy 1955 novemberében és december első felében elkészítik és elküldik az új alkatrészeket a selejtesek helyett.

Az ilyen magatartás láttán az embernek a „Volga-Volga” című filmben szereplő hírhedt Bivalov jut az eszébe. Bivalov, amikor a felháborodott vásárlók panaszt emeltek az ő „módszerével” készült balalajkák használhatatlansága miatt, angyali nyugalommal ezt az utasítást adta titkárnőjének: „Vegye vissza ezt a selejtet, és adjon nekik helyette másikat.” (Élénkség, derültség a teremben.)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon