Skip to main content

Kende Tamás

Kende Tamás: Válságból káosz. Közép-Ázsia tegnap és ma

 

Dobrovits Mihály: Jurták és az EBESZ között. Iszlám és nemzetépítés a volt Szovjetunió szunnita többségű országaiban. Balassi Kiadó, Budapest, 2015. 173 lap.

Kende Tamás: A Nagy Terv, avagy kik azok a kommunisták

Erényi Tibor és Szabó Ágnes emlékének


A Szovjetunió vége elkerülhetetlenül megváltoztatja,
hogyan is látják a történészek az orosz forradalmat.
Nemcsak képessé váltak arra, hanem egyenesen
kötelességük, hogy más perspektívából szemléljék azt,
ahogyan az életrajzíró is másképp viszonyul egy halott, mint egy élő emberhez.




Eric Hobsbawm[1]

Néhány hónappal ezelőtt Ungváry Krisztián érdekes írást közölt a Beszélőben arról, kik is voltak azok a nyilasok (2003. júniusi szám).



Kende Tamás: Mikor, melyiket? Mikor melyiket…

Adatok egy lehetséges életrajzhoz


Az alábbi dokumentumok egy fordulatos életpálya meghatározó drámai eseményeit tárják fel. Hősömre, Pálházi Ferencre az MKP–MDP társadalmi történetére vonatkozó kutatás során találtam rá. Először mint a Magyar Kommunista Párt mádi alapszervezetének vezető figurája került elém a miskolci (volt párt-) levéltárban. Szerepe a felszabadulást követő zaklatott politikai viszonyok közepette is jellegzetesnek tűnt. Az iratokból egy erőszakos szélhámos köpönyegforgató képe bontakozott ki, de mivel a jelenség nem volt egyedülálló a korszakban, nem fordítottam rá különösebb figyelmet.

Kende Tamás: A szükségszerűség felismerése

Kísérlet a párttörténet újraírására: a szovjet eset


Tanulni, tanulni, tanulni…
(Lenin
)

Csak egyetlenegy tudományt ismerünk: a történelem tudományát.
(Marx)


Az 1980-as évtizedben a szocializmus egész blokkra kiterjedő válsága egyes pártokat arra késztetett, hogy megpróbáljanak történelmileg is szembesülni az addig megtett (tév)úttal, amely a válság kialakulásához vezetett. Manifeszt marxista–leninista párt esetében mindenféle társadalmi, politikai változtatáshoz elengedhetetlen a történelmi analízis: az újrapozicionálást, az új identitást történetileg is igazolni kellett.




Kende Tamás: „Tituláljuk kommunának a kreclit?”

A Medgyessy-ügy és az MSZP múltképe


Az MSZP-ben a Medgyessy-ügy nem a 2002. esztendő forró júniusának közepén kezdődött. A Medgyessy-ügy nem Medgyessy Péter ügye, nem is a koalíció ügye. Annak a generációnak a tagja vagyok, melynek a rendszerváltás volt élete legnagyobb élménye. Számomra ezért roppant szomorú, hogy a köztársaság miniszterelnöke MSZMP KB-tag, a pártközpont által kijelölt és megcsinált miniszterelnök-helyettes volt a kései Kádár-korban. Legyinthetnénk: ilyen ez az ország.

Dobrovits Mihály, Kende Tamás: „Távol Moszkvától”

Utak a jelcini és a Jelcin utáni Oroszország megértéséhez


Éppen egy éve, hogy Jelcin elnök átadta a hatalmat megbízott utódjának, Vlagyimir Putyinnak, s azóta túl vagyunk már a 2000. március 26-i orosz elnökválasztás következményein is. Kialakult a hét elnöki megbízott által irányított elnöki körzet, befejezéséhez közeledik a felsőház átalakítása. Megvalósult az adóreform. Az Oroszországi Adóügyi Minisztérium jelentése szerint 2000. június végéig a költségvetési törvényben előirányzottakhoz képest valamivel több mint másfélszer nagyobb bevételhez juttatta a központi költségvetést az „adóminisztérium”.

Kende Tamás: Lehet-e demokrácia Hága nélkül?

Javaslat a Hágai Nemzetközi Bíróság joghatóságának elismeréséért
Beszélő-beszélgetés Szent-Iványi Istvánnal


Miért olyan fontos nekünk a Hágai Nemzetközi Bíróság?

– A Magyar Népköztársaság korábban nem ismerte el a nemzetközi jog uralmát, kívül állt a vitás kérdések békés rendezésének a nyugat-európai demokráciák által elfogadott intézményrendszerén. A Hágai Nemzetközi Bíróság az ENSZ nemzetközi bírósága, amely arra hivatott, hogy azok az országok, amelyek részes felei, egységes keretben kezeljék egymás között vitás ügyeiket.


Kende Tamás: Kik a kéksisakosok?


Az ENSZ-alapokmány 42. cikke fölhatalmazza a Biztonsági Tanácsot, hogy állandó haderő létrehozásával és fölhasználásával megtegye a szükséges intézkedéseket a nemzetközi béke és biztonság megőrzése érdekében. Az alapokmány elfogadását követően kialakult nemzetközi helyzet azonban megakadályozta, hogy az állandó ENSZ-haderőket egyáltalán létrehozzák, vagy hogy a BT a legfontosabb háborús ügyekben elítélje és megakadályozza az agressziót.

A Biztonsági Tanács eddig csupán két esetben – Koreában és Kuvaitban – járt el a 42.


Kende Tamás: „Sürgősen és kimerítően...”

A nyilasok és a szociáldemokraták egymás szemében

A hazai történetírás bevett toposzai szerint a nyilas mozgalom a lecsúszott középosztály és/vagy a náci Németország guruló márkáinak együtthatásából keletkezett demagóg politikai métely volt. Ezek a toposzok a harmincas évek második fele bal- és jobboldali nyilasellenes politikai propagandájának termékei, amelyek máig nem képesek megmagyarázni néhány megkérdőjelezhetetlen tényt: hogy a nyilasok jelentős társadalmi támogatást élveztek, s hogy az 1939-es, az addig legszabadabb és legtitkosabb parlamenti választásokon hatalmas sikert arattak, olyannyira, hogy más nemzetiszocialista pártocskákkal együtt tízszer több mandátumot szereztek, mint a szociáldemokraták.1

Kende Tamás: „Útban a totális győzelem felé”

A provinciális és providenciális antiszemitizmus Szentendre és vidéke nyilvánosságában

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon