Skip to main content

Kende Tamás

Kende Tamás: Szemlesütés

A szociáldemokrácia útvesztése

Kende Tamás: Musztafa Kemál Magyarországon

Kende Tamás: A potyautasok és a kalauz

Azt írta egy kedves barátom, akivel olykor ideológiai vitákba feledkezünk a drótpostán keresztül, még a „kis októberi ellenforradalom” kitörése előtt, hogy mielőtt nekilátnánk innen, a magyar ugarról megdönteni szelíden a globális kapitalizmust, néhány egyszerűbb dologgal volna érdemes foglalkozni. Például az államháztartási hiánnyal. Vagy a felelős kormányzás kikényszerítésével. A korrupcióval – 1 billió, meg az apró, ahogy Jaksity György írta néhány éve egy cikkben. És például azzal is, hogy hazánkban mintegy 1,8 millió nettó adóbefizető fizeti a többiek közüzemi számláit, kórházköltségeit, rendőrét, tanítóját, polgármesterét, jegyzőjét, vasutasát, buszsofőrét. A potyautasok cehhét.

Kende Tamás: A szembesítés kínjai

Lengyel József tanúsága

Idén lesz Lengyel József születésének száztizedik évfordulója. A Kommunisták Magyarországi Pártjának alapítója, hivatásos nemzetközi forradalmár és jelentős író volt. Ma sem a kommunista forradalmár Lengyel, sem az író Lengyel nem része kanonizált emlékezetünknek. Egyik hivatásában sem jelent ma semmit. Miért is jelentene bármit ma Lengyel József? Írói életművének túlnyomó többsége, ha nem is olvashatatlan, de leginkább csak végtelenül unalmas. Még a jobb írásai is elsősorban kordokumentumok. Csak egy vastagabb füzetnyi novellája, kisregénye az, ami irodalomként is érvényes maradt.

Kende Tamás, Mink András: Proletár – nemzet – köziség

Szemelvények „a baloldal és nemzet” problematikájának eszmetörténetéből

Kende Tamás: Mulat a Kongresszus

Hruscsov:

Sok tudományos kutatóintézet és főiskola távol van a termelési bázistól. Többek között Moszkvában három oceanográfiai és tengeri tudományos intézmény működik…; két bányászati intézet… Nem sok ez a Moszkvai-tenger és a Veréb-hegyek számára? (Derültség a teremben. Taps.) 102–103.

Szuszlov:

Kende Tamás: A nyertesek kongresszusa

Ötven éve ült össze az SZKP XX. kongresszusa

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon