Skip to main content

Rakéta vagy Biblia?

Vissza a főcikkhez →


Leonyid Kucsma, az új ukrán elnök 1938-ban született, ukrán nemzetiségű, bár nem beszél tökéletesen ukránul. „Civilben” gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a szovjet hadiipar Lenin-díjas szaktekintélye: ő volt a Szovjetunió legnagyobb rakétaüzemének, a Juzsmas nevű gyárnak a vezérigazgatója, jelenleg az Ukrán Iparosok és Vállalkozók Szövetségének elnöke. 1992. október 3-tól 1993 szeptemberéig Ukrajna miniszterelnöke volt, ám bátortalan reformkezdeményezéseinek kudarca láttán lemondott. A magát hangsúlyozottan ideológiamentes, pragmatikus szakembernek tartó Kucsmának nemrég föltették a kérdést (miután Nyugat-Ukrajnában már-már a templomokat bezárató Antikrisztus képében festették le Kravcsuk agitátorai), olvassa-e a Bibliát. „Igen, persze, nagyon komoly könyv, sok fontos információ van benne, csak tudja, a rakéták, Bajkonur, ilyesmi mellett nem marad rá időm.”


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon