Skip to main content

A hét üzenetei

(NL): Még mindig nincs vége / Sajtószabadság/Igazságtétel / „Tiszta határ, rendes hon” / A bátor kis Kuba


Még mindig nincs vége

Úgy látszik, a főváros határozatával sem jutott nyugvópontra a világkiállítás ügye. Igaz, Kupa Mihály, a kormány pénzügyminisztere félreérthetetlenül kijelentette, hogy nincs pénz a presztízsvállalkozásra, s ennélfogva a pénzügyi kormányzatnak hálásnak kell lennie a főváros döntéséért. De Kádár Béla, a kormány külgazdasági minisztere (ugyanarról a kormányról van szó) ezzel szemben úgy véli, hogy fekete napnak minősítik majd a jelen és jövő magyar történészei október 10-ét, vagyis a fővárosi önkormányzat Expo elleni döntésének napját.


(kl): Kelet-Európa miniszterelnöke / Antall doktort az SZDSZ élére! / Anyám tyúkja / Helyet a nőknek a közéletben!


Igen furcsa jelenet játszódott le a héten, amikor Karagyorgyevics Sándor herceg, az utolsó jugoszláv király fia megérkezett Belgrádba. A trónörökös lehajolt, s ekkor előugrottak kísérői: jókora tepsiben földet és füvet helyeztek eléje a repülőtér betonjára, hogy ezt illesse a szertartásos csókkal. A gesztus után gondosan eltávolították az anyaföldet, s az uralkodójelölt elmondhatta fegyvernyugvást sürgető szavait. A helyzet annyira groteszk volt, hogy veszekedett republikánusságom ellenére már-már hinni kezdtem, hogy Sándor herceg valóban segíthet a béke helyreállításában.

nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András], pé: Új világrend felé? / Bukaresti graffiti / Dr. Antall bonapartizmusa


Renyheséggel, restséggel, immobilitással leggonoszabb kritikusai sem vádolhatják miniszterelnökünket, dr. Antall Józsefet. A messze Tokióból jövet szinte csak átzúgott a fejünk felett, hogy máris a csillogó Párizsban találja magát. Onnét épp csak átöltözni ugrott haza; no meg hogy vendégül lásson egy kongresszusra való tiszteletre méltó külföldi államférfiút. Nem csoda, ha ilyen szoros beosztás mellett a volt tanár úr nem tudott időt szakítani Kónya nevű növendéke dolgozatának kijavítására. Kisebb stilisztikai problémák vannak vele, vetette oda, és már ment is.

nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András], pé: Jugoszlávia / Szovjetunió / Iliescu két álma / Történelmi lecke történelemtanárkáknak / Expo


A jogban iskolázatlan egyén olykor még a halált is szívesebben választaná, semhogy jogi, sőt Isten irgalmazzon, alkotmányjogi szövegrészekről, textusokról kelljen véleményt mondania. Lelki, füleivel mar hallja is: hagyján, uram, hogy egy szót sem ért belőle, de akkor minek kritizálja?

nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András], pé: Jugoszlávia / Adria, Barátság, Tatarsztán, Baskíria / Újra csendes Szovjet-Oroszország? / Szlovák önállóság, Bős, Vavrousek / Programplatformisták dicsérete


A baloldali politika eleddig nem valami nagyot alakított Magyarországon – fejtette ki a múlt hét végén, Nyíregyházán, népnemzeti hallgatósága előtt Boross úr, a belügyminiszter. Múltja, jövője itt csak a nemzeti alapvetésű politizálásnak van, fűzte hozzá. Első állítása akár igaz is lehet. Amiből, persze, nem következik, hogy a második is igaz. De még ha csak mi, magyarok próbálnánk nemzeti alapon kibontakozni! A baj az, hogy mindenki, a szerbek, horvátok, szlovének, macedónok, románok, újabban már szlovákok, ruszinok is ugyanezzel kísérleteznek.

nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András], pé: Tokió, Brüsszel, Párizs / Gorbacsov, Jelcin, Mutalibov / Jugoszlávia / Messere Niccolo legjobb magyar tanítványa / Berekfürdő dicsérete


Magasan pozícionált, előkelő, legszebb korú angol vagy európai úr megszédül a Dél varázsától, a Kelet mákonyától, otthagy csapot-papot, új életet kezd. Hányszor olvasni erről a világirodalomban, például Somerset Maugham-nál. Vajon a mesés Keleten, Japánban időző dr. Antall Józsefnek egyszer sem fordult meg a fejében, hogy további szolgálati éveit szívesebben töltené egy csendes tokiói teaházban? Még akkor sem, ha dr.

nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András], p.é.: Tizenegy mínusz SZKP / Dunának, Visztulának, Vltavának egy a hangja! / Háború vége? / Magyar külpolitika dicsérete / Magyar parlament


A fő színhelyek alig változtak. Az eggyel korábbi hét összképét azonban főleg a helyi, hadszíntéri erők, a közemberi vagy közemberinek álcázott célok határozták meg. A legutolsó hét főszereplői a vezérkarok, a magasabb békítő vagy integráló fórumok.

Tizenegy mínusz SZKP


Most aztán nemcsak a komszocosoknak, de a reformkomszocosoknak is véglegesen vége van! – dörögte a moszkvai puccs bukása után magyar karunk legelső mennyköve, Csurka István.



pé/nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András]: Emelkedő szovjet–orosz nemzet / Feddő beszéd / Szerbország, Horvátország, Szlovénország / II. János Pál


A leginkább Pozsgay Imre szereti mondogatni, hogy térségünkben a politikai átalakulás nemhogy be nem fejeződött, de még csak most kezdődik igazán.

k.(g.)l.: Elmarad a hét / A javuló közérzet restaurációja / Nemzeti gerinc és sertésoldalas / Édesanyám számol / Harmincparancsolat


Elmarad a hét

Ez a hét most főleg azt üzeni, hogy elunta magát. Kész, slussz-passz nem csinálja tovább: a következő hét elmarad. Meg tudom érteni szerkesztőségi barátaimat, akik úgy határoztak, hogy bezárják egy hétre a boltot. Amúgy sem valószínű, hogy a forgalomszabályozás nyomán bekövetkezett rendet képesek lennének követni, de hát nem is biztos, hogy megéri a következő hét, hogy lapot csináljanak neki.


k.(g.)l.: Zavaros / Bánatos értelmiség / Kiegyezők / Bocskai vagy tányér? / A lopakodó hód


Zavaros

Zavaros és nagy a Duna. Hogy bölcs-e, azt nehéz lenne megmondani. Annyi biztos, hogy áradását akár a hét egyik legfontosabb „üzenetének” is tekinthetjük: elemi erejű tiltakozásnak a reá kényszerített bősi monstrum ellen. A szlovák rendőrök ugyan rátámadhattak a derekasan, ötletesen és békésen tüntető környezetvédőkre, de mit fognak tenni a rohanó árral szemben? Meggumibotozzák?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon