Skip to main content

Tokió, Brüsszel, Párizs / Gorbacsov, Jelcin, Mutalibov / Jugoszlávia / Messere Niccolo legjobb magyar tanítványa / Berekfürdő dicsérete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Magasan pozícionált, előkelő, legszebb korú angol vagy európai úr megszédül a Dél varázsától, a Kelet mákonyától, otthagy csapot-papot, új életet kezd. Hányszor olvasni erről a világirodalomban, például Somerset Maugham-nál. Vajon a mesés Keleten, Japánban időző dr. Antall Józsefnek egyszer sem fordult meg a fejében, hogy további szolgálati éveit szívesebben töltené egy csendes tokiói teaházban? Még akkor sem, ha dr. Kónya Imrére gondolt, s arra a módfelett kellemetlen szituációra, amikor majd magyarázattal kell ellátnia frakcióvezetőjének demokráciakoncepcióját?

Tokió, Brüsszel, Párizs

Ehhez képest teljesen elhanyagolható, hogy rossz előkészítés miatt nem sikerült aláírni a japán–magyar beruházásvédelmi megállapodást. Az adakozó kedvű japánok még így is jelentős, 500 és 400 millió dolláros hitelkereteket nyitottak számunkra. Ha dr. Antall tényleg úgy döntene, hogy életformát vált és Tokióban marad, ez a keret épp jól jöhetne a kezdeti nehézségek áthidalására. Meg is érdemelné a miniszterelnök, mert a hírek szerint nagy meggyőző erővel Közép-Európa legstabilabb államaként jellemezte kis hazánkat. (Dr. Antall lebecsülni látszik alvezéreit, dr. Kónyát, Csurkát, Debreczenit. Ők a miniszterelnök távollétében idehaza keményen dolgoztak a belpolitikai stabilitás felborításán.)

Amilyen szerencsénk volt Keleten, olyan balszerencsénk Nyugaton. Mint ismeretes, az Európai Közösség nem vagy még nem kíván társulni velünk, sem pedig Prágával és Varsóval. Legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy a döntés nem végérvényes, és hogy a francia parasztokkal hagyományosan nem mernek ujjat húzni a kormányok. Nálunk tehetősebb, kívánatosabb jelentkezőket is elutasítottak már a galliai őstermelők kedvéért. Hátha a közeli jövőben Párizsba készülő dr. Antall őket is leveszi a lábukról, akárcsak a japán hitelezőket.

Gorbacsov, Jelcin, Mutalibov

Miközben dr. Antall Japánban Magyarországot, Jelcin és Gorbacsov az amerikai tévében Szovjet-Oroszországot igyekezett a térség legstabilabb országának feltüntetni. Az elmúlt, tajtékos hetek után valóban viszonylagos béke és nyugalom telepedett a nagy szomszédra. Létrehozták a laza konföderációt. Elengedték a baltiakat. Gorbacsov mintha csökkentette volna valamelyest Jelcin pályaelőnyét. A viszonylagos nyugalom már azt is láttatni engedi, hogy a peremvidékeken bizony változatlanul eléggé antidemokratikus működések folynak. Így például a puccsistákat támogató volt azerbajdzsáni elnököt és pártvezért, Mutalibovot egyetlen jelöltként nem is annyira választották, mint inkább kikiáltották. A hírek szerint legfőbb vetélytársa nem más, mint a brezsnyevista, KGB-hátterű volt polbiz.-tag, Gejdar Alijev, aki most egy autonóm terület kiskirálya. Ő nyilván már rég letartóztatta a politikai ellenfeleit. Nem úgy, mint a grúz elnök, Gamszahurdia, aki még csak most kezd igazán belelendülni ellenfelei lefogatásába.

Ezekben a hírekben az a jó, hogy a külső peremekről, nem pedig a központból, Moszkvából, Pétervárról, Kijevből érkeznek. A moszkvai helyzet annyira konszolidált, hogy a nagy emberjogi konferenciára egész Európából odagyűlnek a külügyminiszterek.

Jugoszlávia

Cinikusan hangzik, de lassacskán már azt is jó hírnek kell tekinteni, hogy a legújabb konfliktusfészek nem a mi határaink mentén, a Vajdaságban, a Bánátban, hanem jó messze délen, Macedóniában kezd kialakulni. De sajnos bőven maradt még harci kedv és erő a közelebbi térségekben is. Hiába folyik már a hágai békekonferencia, hiába érkeztek meg a tűzszüneti megfigyelők, a szemben álló felek zavartalanul folytatják a leszámolást. Az alig észlelhető enyhülést a szerbek kedvezőbb stratégiai pontok elfoglalására, a horvátok pedig hiányos fegyverzetük pótlására igyekeznek kihasználni. Leginkább még abban lehet bízni, hogy elfogy a hadakozásra fordítható pénz.

Messere Niccolo legjobb magyar tanítványa

Miközben délszláv szomszédaink idültté vált konfrontációjukkal egész Európát kétségbe ejtik, addig mirólunk, magyarokról, rendkívül kedvező kép alakult ki a kontinens fővárosaiban. Ez a kormány jó munkájának köszönhető. Lényegében szelíd, igyekvő kis liberál-demokratikus jogállamnak könyveltek el bennünket.

Amikor az MDF frakcióvezetője, dr. Kónya Imre híres dolgozatának e pontjához ért, bizonyára megállt, talán még tollat is letette egy kicsit. Itt elágazik az út, többféle folytatás kínálkozik. Ha már egyszer így könyveltek el bennünket, akkor szervezzük hozzá a társadalmat, csináljunk egy részleteiben is liberál-demokratikus országot. Úgy látszik, ezt a változatot dr. Kónya túl laposnak, unalmasnak találta.

A művészibb, fantáziadúsabb verziót részesítette előnyben. Nem a valóság számít, hanem a hit! Nem a dolog, hanem a róla szóló tévéadás! Ha egyszer a seggfej nyugatiak elhitték, hogy minálunk demokrácia van, akkor nyugodtan nekifoghatunk lerombolni. Amíg az ügy nem jut el az ő képernyőjükig, addig nincs nagy baj.

Ezek után aligha mondhatják már a kommunisták, hogy csak nekik vannak igazi, profi politikusaik. A rendszerváltással együtt indult dr. Kónya utolérte őket.

Persze, a frakcióvezető fordulatos gondolkodása nemcsak machiavellista kedvtelésből fordulatos, hanem az MDF belső helyzete miatt is. A jobbközép párthoz méltó „nemzeti liberális” törzs, hiába hívogatja dr. Antall József, nem nagyon akar összejönni. Aki mégis jön, nem annyira nemzeti, hanem inkább „állami liberálisként”, állami pozíciók várományosaként érkezik. A pártot igazából változatlanul a hűséges, radikális, rosszul fizetett népnemzetiek éltetik, akiknek egyetlen öröme, hogy Csurkával az élen rémületben tarthatják a kommunistákat. Ha nem így lenne, talán szét is szélednének a mezei hadak. A kárpótlással, politikai kiválogatással keletkező keresztény-nemzeti középosztály persze sokat javítana a helyzeten. Csakhogy ennek előbb még meg is kéne születnie. Ezért sem dr. Antall, sem dr. Kónya dolga nem könnyű, amikor oda kell állniuk a párt elé.

Ennek ellenére a mostani, mindenképpen válságos szituáció arra kell figyelmeztesse dr. Antallt, ideje alaposabban elgondolkodnia pártjának tulajdonságain. Ki hallott már olyan jobbközép, szolid, nyugalmat, biztonságot ígérő erőről, amelynek legfőbb elfoglaltsága bizonyos embercsoportok folyamatos riogatása, hajkurászása, elszámoltatása? És akkor még nem beszéltünk a koalíciós pártok egyike körül gomolygó rendkívül gyanús csoportosulásokról. Egy magára adó demokratikus jobbközép párt ilyen alakokkal sem köthet tartós szövetséget.

Berekfürdő dicsérete

A végtelenségig lehetne folytatni, mit kéne kijavítani az MDF-ben, és még messze nem jártuk körül a többségi párt okozta kínos szituációkat, de inkább vonuljunk derűsebb vidékekre. A kicsi, de nagy hírű kunsági fürdőtelepülés lakossága a mostani nehéz időkben, amikor már kész csoda, hogy összejön egy érvényes választás vagy népszavazás, teljesen szabályszerűen, kétharmados megjelenéssel úgy határozott, hogy nem rendelődik többé a nagy testvér, Karcag alá. Ez a demokrácia egyetlen diadala, amiről be tudunk számolni. Most már az lenne a feladat, hogy utolérjék és meggyőzzék Müller urat Augsburgban vagy valami hasonló helyen: ne menjen Dalmáciába, mert ott lőnek, és közben a feleségének sem javul a reumája. Bezzeg a jó bereki szikes meleg vízben mindjárt jóra fordul. Müller úr meg közben olyan ősgyeppel, ősbirkákkal, cserényekkel találkozhat, amiről még életében nem hallott. Ha netán úgy esne, hogy vesz egy cserényt magának, mindjárt helyben befizetheti az adót, nem kell Karcagig menni vele.

Sorok írója így tudja elképzelni a rendes, működő demokráciát. Kár, hogy a jelek szerint dr. Kónya egészen másképp képzeli. Neki, ha ezt a szót hallja „demokrácia”, mindjárt előszobák, íróasztalok, ajtónállók, kormánybiztosok, komisszárok, műsorfelügyelők ugranak be.






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon