Skip to main content

Beszélő évek – 1988

Kovácsy Tibor: A független Palesztina


Nemigen volt olyan napja az 1988-as évnek, amikor lekerült volna a hírek éléről a közel-keleti helyzet, ezen belül pedig a palesztin probléma. Az izraeli megszállás alatt álló területeken az előző év decembere óta tartó felkelés, az Intifáda eseményei a helyzet megoldhatatlanságának nyomasztó érzését keltették. Ehhez képest különösen nagyot robbant az a hír, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács (PNT) november 15-én kikiáltotta a független palesztin államot, elismerve egyszersmind Izrael létét és jogát a békére és a biztonságra.

Kiss Ilona: A „fekete kert” gyászéve


„A nemzetiségi kérdés nálunk meg van oldva” – jelentette ki magabiztosan Mihail Gorbacsov 1987 végén, alig három hónappal azelőtt, hogy a „szövetségbe forrt szabad köztársaságok Nagy Oroszország kovácsolta frigye” visszavonhatatlanul bomlásnak indult. A láncreakció 1988.

Dokumentumok


A KGST reformjának szükségessége

Anatolij Csernyajev feljegyzése az SZKP Politikai Bizottságának üléséről 1988. március 10.

Gorbacsov: Az MNK (a Magyar Népköztársaság) és az LNK (a Lengyel Népköztársaság) kereskedelmi forgalma a Nyugattal mintegy háromszorosa a miénknek. Görbe szemmel nézünk rájuk, ami miatt egyre inkább a Nyugat felé fordulnak, de a nyugati árukat akkor sem tudjuk kiváltani semmivel. A KGST-n belül szinte egyáltalán nincs is kereskedelem. Ami van, az inkább primitív árucsere. Aminek az alapja a [Szovjetunióból származó] kőolaj.




Kronológia – 1988


1988. január Elkészül Ember Judit Menedékjog című háromrészes dokumentumfilmje a Nagy Imre-csoport sorsáról. A filmet betiltják.

1988. jan. 1. Hatályba lép az új útlevéltörvény, valamint a személyi jövedelemadóról, az általános forgalmi adóról és a vállalkozási adóról szóló törvény.

Budapesten – több száz értelmiségi aláírásával – nyilatkozatot adnak ki, amely elítéli a Ceausescu-rendszert, és szolidaritásáról biztosítja a diktatúra ellen küzdőket.




Kende Péter: 1988


Történelmi folyamatokról szólva minden dátum vitatható, valahol azonban a korszakok mégiscsak elkezdődnek és befejeződnek, s ennek érzékeltetésére még egy megközelítő dátum is jobb, mint a semmi.

Mikor rendült meg a Kádár-rendszer? Erre többféle válasz adható aszerint, hogy a gazdasági válságot, az értelmiségi-szellemi elégedetlenség felgyorsulását vagy a stabilitást aláásó tényezőknek valamilyen más csoportját tekintjük-e a folyamat szempontjából irányadónak. Az azonban aligha kétséges, hogy „a vég kezdete” 1988-ra datálható.


Szentmihályi Szabó Péter: Béke


Megvertem a kutyámat,
megvertem a feleségemet,
megmostam a gyermek fejét,
kitakarítottam,
tettem egyet és mást a ház körül,
hallgattam a miniszterelnök
óvatos nyilatkozatát,
hétvége volt,
kellemes októberi nap,
nem voltam kifejezetten boldog,
de ha majd visszaemlékezem,
könnyezni fogok, annyira
visszakívánom
ezt a közép-európai békét.

(Szép versek, 1988)



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon