Nyomtatóbarát változat

A KGST reformjának szükségessége

Anatolij Csernyajev feljegyzése az SZKP Politikai Bizottságának üléséről 1988. március 10.

Gorbacsov: Az MNK (a Magyar Népköztársaság) és az LNK (a Lengyel Népköztársaság) kereskedelmi forgalma a Nyugattal mintegy háromszorosa a miénknek. Görbe szemmel nézünk rájuk, ami miatt egyre inkább a Nyugat felé fordulnak, de a nyugati árukat akkor sem tudjuk kiváltani semmivel. A KGST-n belül szinte egyáltalán nincs is kereskedelem. Ami van, az inkább primitív árucsere. Aminek az alapja a [Szovjetunióból származó] kőolaj. A mi oldalunkon nem is érzik úgy az illetékesek, hogy szükséges kereskedni velük. És persze ők sem érzik szükségesnek. Az Európai Közösségben van piac, a KGST-ben azonban nincs. Ők [a kelet-európai országok] még élelmiszert is devizáért adnak el nekünk.

Segítségnyújtási programjaink [Kelet-Európa részére] költségvetésünkben évente mintegy 41 milliárdot [rubelben] emésztenek föl. Kubára elköltünk 27 milliárdot. A KGST-vel kapcsolatosan mindenekelőtt a saját népünk érdekeit kell szem előtt tartanunk. Az a fajta gazdasági együttműködés, ami az utóbbi évtizedekben jellemezte viszonyunkat, mostanra már elviselhetetlen terheket jelent. A [szocialista integráció] programja halott…

Számunkra a legfontosabb a szocialista országok politikai stabilitása. Mondhatni létérdekünk, különösen a saját biztonságunk szempontjából.

[…] Szükségünk van a szocialista országokból érkező árukra is. És felelősek vagyunk a szocializmusért [a szocializmus jövőjéért]. Közgazdasági értelemben a szocializmus nem állta ki a gyakorlat próbáját. Most aztán kapaszkodnunk kell. Bár rendkívül szorongatott helyzetben vagyunk [„fojtogat a helyzetünk"]. Mindenekelőtt ezzel kell tisztában lennünk. Nem függetleníthetjük magunkat a KGST-től. Hogy konkrétan mi is a teendőnk? Legfontosabb stratégiai célkitűzésünk, amit az utóbbi időben már megpróbáltunk elérni, hogy a tudományos-technikai forradalmat felgyorsítsuk, hogy fejlesszük a gépgyártásunkat, hogy gyorsítsuk a technológiai felzárkózást. Ez majd lehetővé teszi [a szocialista tábor számára], hogy ne kelljen technológiát vásárolni [a Nyugattól]. Ez pedig devizaforrásokat fog fölszabadítani. […]

Őszintén kell föltennünk a kérdést a KGST-nek: integrálódjunk vagy sem? És nekik pedig el kell töprengeniük azon, hogy mit is akarnak, mert bizony mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy olcsó nyersanyagokkal lássuk el őket az idők végezetéig. Ha a válaszuk „nem", akkor a mi kezünk is szabad lesz…

(A Gorbacsov Alapítvány Archívuma, Anatolij Csernyajev jegyzetei. Fond 2, Opis 1)


A PB elítélő határozata az Új Márciusi Front létrehozásával kapcsolatban

Az MSZMP Politikai Bizottságának ülése
(Határozati jegyzőkönyv)
1988. március 22.

Berecz János elvtárs tájékoztatta a Politikai Bizottságot Nyers Rezső elvtárs március 17-i hivatalos közléséről: kezdeményezik az „Új Márciusi Front" megalakítását, és közzé kívánják tenni annak felhívását a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás szellemi ösztönzésére.

A Politikai Bizottság a felhívás és az egyéb rendelkezésre álló információk ismeretében úgy foglalt állást, hogy elítéli az „Új Márciusi Front" megalakítására irányuló kezdeményezést, amely fellépés a párt politikájával és vezető szerepével szemben, ellentétes a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatával, nehezíti a pártértekezlet normális előkészítését és zavart okoz a párttagságban. Ezért nem ért egyet a felhívás publikálására irányuló törekvéssel. Elítéli Nyers Rezső elvtársnak, mint a Központi Bizottság tagjának kezdeményező és irányító szerepét ebben az akcióban.

A Politikai Bizottság felhívja Nyers Rezső elvtársat arra, hogy a mozgalom szervezését, valamint az aláírások gyűjtését hagyja abba, s hasson oda, hogy az erre irányuló szervezkedés szűnjön meg.

Kiindulva abból, hogy Nyers Rezső elvtárs az akció szervezői nevében a segítőszándékot hangsúlyozza, a Politikai Bizottság kész arra, hogy a pártkonferencia után meghallgassa elgondolásaikat arról, hogyan képzelik el a határozat végrehajtásának segítését.

Forrás: Magyar Országos Levéltár M–KS–288–5/1022

Grósz Károly és Mihail Gorbacsov első találkozója Moszkvában


(Feljegyzés) 1988. július 8.

M. Sz. Gorbacsov: Az Önök tájékoztatására [közlöm a következőket]. Ceausescu azt kérte, hogy sürgősen fogadjuk az RKP KB titkárát, Stoian elvtársat, vagy küldjünk valakit Bukarestbe. Az a céljuk, hogy kifejtsék az új román javaslatokat arra vonatkozólag, amit ők a Varsói Szerződés demokratizálásának neveznek. Majd meggondoljuk, mit tegyünk. Ceausescu amúgy is úgy gondolja, hogy mi, Önökkel együtt, bizonyos vonatkozásokban feladtuk a szocializmust. Érthető, hogy egyeseknek nincs ínyére az, amit csinálunk. Ilyen például a nálunk most kialakuló demokrácia. Erre vágyik a román nép is, és hamarosan fellép majd ilyen követelésekkel a román vezetés felé is.

Grósz K.: Mindenekelőtt szeretném tolmácsolni Politikai Bizottságunk, valamint Kádár J[ános] legjobb kívánságait; vele Budapestről történt elutazásom előtt beszélgetést folytattam.

M. Sz. Gorbacsov: Szerintem helyes döntést hoztak vele kapcsolatban.

Grósz K.: Nem volt könnyű. Ön tudja, hogy éppen ő kezdeményezte a változtatást a vezetésben. De abból indult ki, hogy ezeknek a változtatásoknak nem szabad demonstratív jellegűeknek lenniük. Ugyanakkor rosszul ítélte meg a helyzetet, nem vette figyelembe, hogy a párttagság sokkal határozottabb beállítottságú, arra akarja kényszeríteni a vezetést, hogy számoljon el az elmúlt 15 évben elkövetett hibákkal. Az ő [Kádár] emberi tragédiája abban áll, hogy ma is meg van győződve arról, hogy mindez bizonyos emberek, az ő ellenfelei cselszövése.

M. Sz. Gorbacsov: Volt egy pillanat, amikor hozzánk fordult tanácsért. Azt mondtuk neki: Kádár elvtárs, biztosak vagyunk abban, hogy Ön bölcs döntést hoz, amely megfelel a szocializmus magyarországi érdekeinek. Megérti, hogy többet nem mondhattunk [neki]. Ez megengedhetetlen lett volna részünkről. De természetesen érzékelhető volt, hogy nem értékeli megfelelően a helyzetet.

Grósz K.: Kádár J[ános] azt mondta nekem, hibázott, amikor nem vonult vissza korábban, a 80-as években. Most reálisabban értékeli saját helyzetét, mint ami összességében a vezetésben kialakult. Az MSZMP országos értekezlete előtt szükségesnek tartottam, hogy kihasználjak minden lehetőséget Kádár megmentésére. Nálunk a párt egész története – állandó elhatárolódás a múlttól. Ha ez nem történik meg, akkor egyetlen vezető sem marad, akit tisztelni lehetne. Azt mondtam neki: Ön [marad] az első [ember], de ő sokáig nem akart belenyugodni ebbe a megoldásba, teljesen vissza akart vonulni, nem fogadta el az elnöki posztot sem, érezhető volt, mennyire megbántódott. Azután javasolta valamiféle tanácsadó testület létrehozását, nemrégiben járt ugyanis a Kínai Népköztársaságban, és nyilván Teng Hsziao-ping hatása alá került, végül mégis elfogadta a jelenlegi variációt, mely megfelel pártunk hagyományainak. De egyelőre nem találja helyét. Rábeszéltem, hogy menjen el két hónap szabadságra, és amikor visszatér, majd együtt gondolkodunk [a munkájáról]. Kérdései alapján meg lehet ítélni, hogy milyen problémák foglalkoztatják: lesz-e nyugdíja, kocsija, dolgozószobája a KB-ban. Mondom [neki], hogy minden úgy lesz, ahogy eddig. Nyilvánvaló, hogy a lelkében bonyolult emocionális folyamat zajlik. A legfontosabb, hogy azok, akiket ő emelt ki, akikkel együtt dolgozott, elveszítették a bizalmat a párton belül. Jelenleg a PB-nek nincs egyetlen olyan tagja sem, aki 1985 előtt is tag volt.

A KB összetétele jelentősen megváltozott. [A tagok] 38 százalékát újonnan választották meg. A munkások számaránya háromszorosára emelkedett. Ötszörösére nőtt az értelmiség képviselőinek száma; ezek ráadásul olyan elvtársak, akik nem az apparátusban dolgoznak funkcionáriusként, hanem tekintélyük van a társadalomban. Jelenleg ők adják [a KB] körülbelül 30 százalékát.

Természetesen nem könnyű velük. Sajátos személyiség mindegyik, saját köreik érdekeit és nézeteit hozzák a KB-ba. Egyebek mellett közvetítik a Nyugat hatását is. Ez nagy munkát igényel. De ha nem így teszünk, akkor nem jelenik meg [a KB-ban] a sokszínű magyar társadalom. Igyekszünk korszerűsíteni munkamódszereinket. Az elmúlt évben vitát folytattunk a párt és állami szervek funkcióinak különválasztásáról.

M. Sz. Gorbacsov: Felfigyeltünk arra, hogyan dobta Ön félre az előterjesztéseket.

Grósz K.: Kivártam, amíg a különböző elképzelések kioltják egymást, s akkor előterjesztettem a saját elképzelésemet. Most készítjük a jövő évi tervet. Az Országos Tervhivatal olyan tervezetet nyújtott be, amely azt feltételezi, hogy az adósságproblémát egy év alatt megoldjuk, ez az életszínvonalat 5-6 százalékkal csökkenti, kb. 30 százalékos inflációval és 150 ezer munkanélkülivel számol. Javaslataikat az a törekvés motiválta, hogy kihasználják a társadalom kedvező hangulatát. De ez veszélyes kalandorság.

Romániával való kapcsolatunk nagyon nehéz probléma. A magyar társadalom azokkal érez együtt, akik nacionalista jelszavakat hirdetnek. Májusban a románok levelet küldtek a KB-nak, amelyben találkozót javasoltak, és én elhatároztam, hogy elmegyek Bukarestbe. 11 éve nem folytattunk legmagasabb szintű párbeszédet a románokkal. Nem tulajdonítok presztízsjelentőséget a dolognak – az a fontos, hogy legalábbis valamiféle megoldást találjunk a felvetődött problémákra. A románok a napokban bezárták a kolozsvári főkonzulátust, és azzal fenyegetőznek, hogy bezárják a budapesti nagykövetséget.

M. Sz. Gorbacsov: Úgy gondolom, helyesen járnak el. Párbeszédet kell folytatni Románia vezetésével. A cél sokkal fontosabb, túlmutat a presztízsmozzanatokon. Még ha nem is sikerül elérni sokat, akkor is bölcs döntés. A lelkiismeretük tiszta lesz.

Grósz K.: Információnk van arról, hogy Ceausescu fel akarja vetni ezt a kérdést Varsóban. Ha ez így van, mi nem fogunk vitába bocsátkozni velük.

M. Sz. Gorbacsov: Mi pedig úgy fogunk állást foglalni, hogy a felvetődött problémákat az elvtársi párbeszéd alapján kell megoldani.

Grósz K.: Igen, bármiféle beavatkozás csak bonyolítaná a helyzetet, és rosszabb feltételeket teremtene barátainknak a szocialista országokban. Kész vagyok tárgyalni, de nincsenek illúzióim.

Még egy probléma – az Izraellel való kapcsolat. Hetenként kapok táviratot Samirtól, hogy fogadjam őt Budapesten. Amikor Peresz „átutazóban" nálunk járt, megmondtuk, hogy nem tartjuk időszerűnek a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását. De ebben a körben őszintén el szeretném mondani, hogy 20 évvel ezelőtt, amikor megszakítottuk a kapcsolatokat, nem gondoltunk végig mindent. Hiszen kívülállóként nehezebb hatást gyakorolni. Egyoldalúan természetesen semmit sem szabad tenni, célszerű ezt a kérdést barátainkkal közösen átgondolni. Mi [ebben] nem vagyunk különösebben érdekeltek, leszámítva azt, hogy Izraelben elég sok magyar származású zsidó él, és hogy évente 30-35 ezer turista érkezik onnan hozzánk.

800 millió dollár értékű árut szállítunk az araboknak, úgyhogy van ebben kockázat, de az izraeliekkel való érintkezésünkre nyugodtabban reagáltak, mint vártuk.

M. Sz. Gorbacsov: Gondolkodunk a kérdésen, az utóbbi időben határozottan nyilatkoztam. Izraelnek természetesen joga van a létezésre és a biztonságra. Ám ugyanakkor mindig megmondjuk nekik, hogy nekik is el kell ismerniük szomszédaik jogát ugyanerre, beleértve a palesztin nép jogát az önrendelkezésre, és vissza kell adniuk az elfoglalt arab területeket. Az érdekek egyensúlyára van szükség. Ebből az következik, hogy számunkra jelent majd nehézségeket a diplomáciai kapcsolatok rendezése. De csak bizonyos összefüggésekben. Azt mondjuk: kezdjük el a nemzetközi rendezési folyamatot, ennek keretében pedig egyezzünk meg a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. [Az izraeliek] nem akartak ilyen árukapcsolást, de ma már az egész világ hajlik a közel-keleti konferenciára.

V. A. Medvegyev: Ez az arabok szemszögéből is megkönnyíti a helyzetet.

M. Sz. Gorbacsov: Igen, nagyon nyitottak vagyunk, és az araboknak nehéz lesz ellenvetést tenni. Hiszen cselekedeteinket nem vezérelhetik csak az arabok vagy csak Izrael érdekei – ahogyan önöket sem.

Grósz K.: Peresz egyetért a konferencia ötletével, Samir viszont kategorikusan elutasítja.

M. Sz. Gorbacsov: Ugyanezt mondták Sevarnadze elvtársnak is.

Grósz K.: Tanácsot szeretnék kérni a koreai helyzettel kapcsolatban. Dél-Koreával élénk kapcsolataink alakultak ki. Létesült egy kereskedelmi képviselet. Nyomást gyakorolnak ránk, hogy vegyük fel a diplomáciai kapcsolatokat.

M. Sz. Gorbacsov: Ezzel még várni kellene. Az amerikaiak nem akarnak kimenni Dél-Koreából, Kim Ir Szen viszont betegesen reagál, attól fél , hogy a „két Korea" álláspontjára helyezkedünk. Ez csapást mérne egész háború utáni politikájára. Ezzel kapcsolatban Kim Ir Szen azt mondja, hogy a Dél-Koreával fenntartott gazdasági kapcsolatokat barátságtalan lépésnek tekinti. [Ebben] Önök állnak az élen, de velünk szemben is támasztottak igényeket. Utánanéztem. Kiderült, hogy valami apróság harmadik országon keresztül hozzánk is eljut. Legalább a követségi szintű diplomáciai kapcsolatoktól tartózkodni kellene.

Grósz K.: Ha Kim Ir Szen ennyire érzékeny, akkor nem ártana emlékeztetni arra, hogy amikor az a bizonyos eset volt a repülőgéprobbanással, akkor az emberei, akik hamis útlevéllel érkeztek, két hétig Budapesten, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetségén tartózkodtak.

Forrás: a Gorbacsov Alapítvány Archívuma


(A dokumentumok forrása a National Security Archive (a Hidegháború-történeti Kutatóközpont) és az 1956-os Intézet által rendezett Rendszerváltás Magyarországon című konferencia dokumentumgyűjteménye. A gyűjtemény szerkesztői: Békés Csaba, Malcolm Byrne, Kalmár Melinda, Ripp Zoltán, Vörös Miklós)

• Beszélő évek – 1988