Skip to main content

Beszélő folyóirat, 9. szám, Évfolyam 4, Szám 8

Grecsó Krisztián: Kényszer

Seres László:

Rádai Eszter: „Mi külön világban éltünk”

Szabó Ivánnal Rádai Eszter beszélget

Szikinger István: Korrupt rendőrök: rothadt almák a hordóban?

: Egy kis hazai korrupciótipológia

Szalai Pál: Személyi követőm

Szentmihályi Szabó Péter: Béke

Kende Péter: 1988

: Kronológia – 1988

: Dokumentumok

Kiss Ilona: A „fekete kert” gyászéve

Kovácsy Tibor: A független Palesztina

Mink András: Grósznoszty

Rádai Eszter: Fidesz – 1988

Részletek Rádai Eszter Fodor Gáborral, Hegedűs Istvánnal és Molnár Péterrel készített interjúiból

Kozák Gyula: A TIB 1988-ban

Ara-Kovács Attila: Délibáb az utcasarkon

Nánay István: Elkésettség és aktualitás

Kálmán C. György: A tizenhatodik év

Varga Balázs: Hortobágy–Recsk–Dunapataj

: Az 1988-ban bemutatott magyar filmek

: IM-lemezlista

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Kisbali László - Mink András: „Mennyei pofátlanság”

Petri Györggyel Kisbali László és Mink András beszélget Weöres Sándor Le journal című verséről

Galántai Zoltán: Ha léteznének, akkor már itt volnának

Tehát ha nincsenek itt, akkor nem is léteznek?

(Dr. Jobbágyi Gábor): Szegény 1956-os Intézet, szegény Szakolczai Attila

(Dr. Boros Péter): Tisztelt Szerkesztőség!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon