Skip to main content

Egy kis hazai korrupciótipológia

Vissza a főcikkhez →


A zsebre bírságoló

A rendőr törzsőrmester társával a városban mint körzeti megbízott gépkocsizó járőrszolgálatot látott el. Utasként hozzájuk csatlakozott egy rendőr hadnagy is. Az est folyamán egy ittas vezetővel szemben intézkedtek, akinek kilátásba helyezték, hogy 10 000 Ft ellenében az intézkedéstől eltekintenek. Az eljárás alá vont személy ebbe beleegyezett, a gépkocsiját a helyszínen hagyta, és elindult a rendőrök által kért pénzösszeget megszerezni. Közben a rendőrök a szolgálati gépkocsival várták a barátjához felmenő eljárás alá vont személyt a ház előtt, de amikor meglátták, hogy nem egyedül jön vissza, eltávoztak a helyszínről, és visszamentek annak gépkocsijához, az intézkedés helyszínére. Ezután közel 2 óra hosszat várakoztak a sértettre, majd mivel az nem érkezett meg, a helyszínről végleg eltávoztak. Ez idő alatt a rendőr törzsőrmester a járőrszolgálattal járó feladatokat nem látta el. (BH. 1990, 79.)

A gépkocsikölcsönző

A hivatásos rendőr őrmester beosztásában járőrszolgálatot teljesített. 1994. április 15-én felkereste H. M.-et az autószerelő műhelyében, és őt arra kérte, hogy hétvégére adja kölcsön neki a személygépkocsiját. H. M. közölte, hogy a kérést nem tudja teljesíteni, mire a rendőr felszólította, hogy akkor ajánljon valakit, aki tud járművet kölcsönözni. Miután H. M. ezt is megtagadta, ő ezt a kijelentést tette: „Fogsz te még az én utcámban motorozni!” Mindezt az ott dolgozó C. A. is hallotta, akihez azután az őrmester odament, és a rendőri voltára, valamint arra utalva, hogy a nevezett feleségével szemben egy korábbi közlekedési szabálysértés kapcsán elnéző volt, tőle kért kölcsön gépkocsit. C. A. szemtől szemben nem akart visszautasító választ adni, azt kérte, hogy este hívja fel őt a lakásán. Amikor aznap este a rendőr telefonált, C. A. felesége vette fel a kagylót, aki nem tudott a férje és a rendőr között lefolyt beszélgetésről. Hősünk ekkor rendőri rendfokozatát megjelölve mutatkozott be, majd utalt a C.-né ellen korábban foganatosított intézkedésére, s egyben elmondta: megbeszélte C. A.-val, hogy kap tőle kölcsön egy gépkocsit. C.-né erre figyelemmel megígérte, hogy másnap reggel átad egy WV Golf típusú autót. Jelezte ugyanakkor, hogy a kocsi okmányai nem rendezettek, a járművel valójában közlekedni sem lehetne. Az őrmester erre úgy nyilatkozott, hogy: „Nem lennék rendőr, ha nem tudnám ezt elintézni.” Családjával együtt – az így megszerzett gépkocsival – 1994. április 16-án reggel Budapestre utazott, ahol az éjszaka folyamán az autót ismeretlen tettes eltulajdonította. (BH. 1996, 185.)

Az aktív üzletfél

A rendőr főhadnagyot 1997. június 20-án 8 órától bűnügyi készenléti szolgálatba osztották be a kerületi rendőrkapitányságon. Az illetékes elöljáró aznap 8 órától 20 óráig terjedő időre B. A. rendőr törzsőrmesterrel együtt az ügyeletes tiszti beosztás ellátásával is megbízta őt. 1997. június 20-án 8 óra körüli időben H. A. a barátjával, P. A.-val együtt bement a kerületi rendőrkapitányságra, hogy feljelentést tegyen, mert az éjszaka a személygépkocsiját ismeretlen tettesek eltulajdonították. A főhadnagy az irodájában hallgatta meg H. A. feljelentőt, tőle a személyi igazolványt és a gépjármű forgalmi engedélyét elkérte, majd a feljelentésről készült jegyzőkönyvet a hozzá beosztott B. E. rendőr zászlósnak lediktálta. Amikor a feljelentésről a jegyzőkönyv elkészült, a főhadnagy közölte H. A.-val, hogy a személygépkocsi megtalálásának nagyon kevés az esélye, és a gépkocsiból csak egy érték maradt, az pedig a forgalmi engedély. Felajánlotta H. A.-nak, hogy megveszi tőle az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét, és azt is közölte, hogy a forgalmi engedélynek a jelenlegi piaci értéke 80 000 forint. Ezután H. A. részére a rendőrtiszt három hét gondolkodási időt adott javaslatának megfontolására, és abban egyeztek meg, hogy majd H. A. jelentkezik. A négy példányban készült feljelentési jegyzőkönyv első oldalát a jobb alsó sarkában H. A. aláírta, a másik oldalát azonban sem a feljelentő, sem pedig a rendőr nem írta alá. A főhadnagy ezután a gépkocsi forgalmi engedélyét és a személyi igazolványt visszaadta, egyben közölte H. A.-val, hogy amíg az ajánlatán gondolkodik, addig az ügyben nem tesz intézkedést, majd ezt követően a jegyzőkönyv mind a négy példányát betette a lemezszekrényébe. Nem is tett – a megállapodásnak megfelelően – az ügyben semmit, az ellopott gépkocsi körözését nem rendelte el, a jegyzőkönyveket iktatásra nem adta le, és a feljelentés felvételéről az elöljárójának jelentést sem tett. A feljelentést követően kb. 1,5-2 hét múlva H. A. az ajánlattevő rendőrt a szolgálati helyén telefonon többször felhívta, és végül megegyeztek abban, hogy a tiszt az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét 80 000 forintért megveszi. 1997. július 10-én a délutáni órákban H. A. bevitte a rendőrkapitányságra a forgalmi engedélyt, és azt a vádlottnak az irodájában átadta, aki H. A.-nak ekkor az okmányért 80 000 forintot kifizetett. A rendőrkapitányságon ezután H. A.-tól a 80 000 forintot, a vádlottól pedig a forgalmi engedélyt és a lemezszekrényben tartott, négy példányban készült feljelentési jegyzőkönyvet lefoglalták. (BH. 1998, 571.)

A szolgáltató típus

A tényállás szerint a rendőr őrmester vádlott a megyei rendőr-főkapitányság állományában mint kinevezett fogdaőr teljesített szolgálatot 1992 májusától. Szolgálatának ellátása során szabályellenes módon kapcsolatot létesített az előzetes letartóztatásban levő G. Cs. őrizetessel. 1992 májusában minden külön ellenszolgáltatás nélkül, egy-egy alkalommal konyakot, majd 2 db dobozos sört, egy esetben pedig egy újságot juttatott be a zárkába. Később leveleket és szóbeli üzeneteket juttatott ki, illetve továbbított Sz. J.-nek. E tevékenységének ellenszolgáltatásaként az első levél átadásakor 5000 forintot, a második levél átadásakor 3000 forintot, majd ezt követően a két szóbeli üzenet kijuttatása alkalmával 1000-1000 forintot kapott Sz. J.-től. Később bekerült a fogdába G. Cs. egyik korábbi bűntársa, B. J., akivel a kapcsolattartás szintén a rendőr útján történt, anyagi ellenszolgáltatás fejében. A sétálóban lezajlott találkozások és beszélgetések egyikén G. Cs. és B. J. felvetették, hogy a rendőr segítségével meg kellene kísérelni a szökést. E szándékukat közölték is vele, aki ettől először elzárkózott, majd ezt követően a soron következő szolgálat alkalmával, a legközelebbi sétálóbeli találkozás során hajlandónak mutatkozott a segítségnyújtásra. Meg is tette a szükséges előkészületeket, amiért B. J. őrizetestől 75 000 forintot kapott azzal, hogy a szökés sikere esetén további jelentős összegre számíthat. Egy ellenőrzés során azonban leleplezték az előkészületeket, így rendőrünk is lebukott.

A manipulátor

A városi rendőrkapitányság bűnügyi vizsgálója az üdülők környékén adott vagyonvédelmi figyelőszolgálatot munkatársával együtt. Az éjfél körüli órákban észrevettek egy motorkerékpárost, akit igazoltattak, mert úgy tűnt, hogy ittasan vezeti járművét. Mivel nem egyenruhában voltak, így a visszatartott motorkerékpárossal szemben az intézkedést nem kívánták befejezni, rádión értesítették a járőrszolgálatot személygépkocsival teljesítő munkatársaikat, akik a helyszínre megérkezve az intézkedést folytatták, a motorkerékpárost körzeti orvoshoz vitték, tőle vért vetettek, az adatait felvették, és a vezetői engedélyét bevonták. A vizsgáló a szolgálat befejezése előtt az intézkedéséről jelentést készített, a feljelentést megírta, és a szolgálati helyiségben a vezetői engedéllyel együtt az asztalon hagyta, hogy azt majd a következő szolgálat ideje alatt továbbítsák. A vérvételi dobozt a szolgálati helyiség hűtőszekrényébe tette. Másnap a délelőtti órákban az előző éjjel eljárás alá vont személy édesapja és annak az ismerőse a lakásán megkeresték a rendőrtisztet azzal a kéréssel, hogy segítsen a vezetői engedély visszaszerzésében. Ő lakásáról az őt felkérő személyekkel, azok gépkocsiján a rendőrőrsre ment, érdeklődött az előző szolgálat által visszahagyott iratok iktatásáról vagy elküldéséről, majd az asztalról magához vette a rendőri jelentést, a feljelentést, a vezetői engedélyt, a szekrényből a vérdobozt, valamint az orvos által kiállított vérvételi jegyzőkönyvet, és a szolgálati helyiséget elhagyta. A vádlott a vezetői engedélyt a tulajdonosának visszaadta, az iratokat összetépte, és a vérdobozzal együtt eldobta. Ennek ellenére az ittas járművezetés vétsége miatt az eljárást a hatóság lefolytatta. BH. 1993, 282.)

A tolvaj

Két baleseti helyszínelő 24 órás szolgálatban volt, amikor két járőrtársuk rádióforgalmazását észlelték, és ezért a vízmű- és gázcseretelephez mentek, ahol találkoztak a kollégákkal. A későbbiekben, a hajnali órákban a helyszínelők visszamentek a telepre. Egyikük bement egy nyitva levő raktárhelyiségbe és onnan eltulajdonított 3 db összecsukható alumíniumlétrát, összesen 35 700 forint értékben. A létrákat a raktárból kihozta, majd azokat a kerítés mellett várakozó rendőrtársának átadta, aki azokat a szolgálati gépkocsiba berakta. Ezt követően az eltulajdonított létrákat ismerősükhöz szállították. (BH. 1997, 11.)

A pénzbehajtó

Két nyomozó 1994. július 22. napján a délelőtti órákban szolgálati gépkocsival járta a várost hivatalos ügyekben. 9 óra körül egyikük a gépkocsit egy lakáshoz vezette, majd onnan kihívott valakit, és megkérdezte tőle, hogy ráér-e. Az igenlő válasz után megkérte őt, hogy szálljon be a ház előtt várakozó autóba. Az illető ismerte a rendőrt, tudta róla, hogy nyomozó, mivel korábban egy bűnügyben eljárt vele szemben, és gyanúsítottként kihallgatta. Ezért önként beszállt a gépkocsi hátsó ülésére. A helyzetből arra következtetett, hogy valamilyen hivatalos ügy miatt kellett a gépkocsiba beszállnia. Egy katonai lőtérhez hajtattak, ahol egy vagyoni követelés teljesítésének elmaradása miatt alaposan megverték az illetőt. A későbbiekben a bántalmazás a vitában érdekelt másik fél jelenlétében folytatódott, végül pedig felszólították az áldozatot, hogy a rendőrkapitányságra vigyen be 120 000 forintot. Ez azután nem történt meg. (BH. 1997, 113.)

A nagymenő

A rendőr őrnagy főnyomozóként tevékenykedett. 1994 márciusában megkereste ismerőse, P. S. – aki korábban több alkalommal segítette a rendőrség munkáját –, és elmondta, hogy vele szemben ittas járművezetés miatt rendőri intézkedésre került sor, amelynek során jogosítványát is elvették. P. S. arra kérte az őrnagyot, hogy lehetőleg ne a maximális bírságot szabják ki vele szemben. Ezt követően 1994. március 27-én a rendőrtiszt P. S.-sel elment N. I. rendőr százados lakására. P. S. a gépkocsiban maradt, míg a főnyomozó arra próbálta rábírni N. I.-t, hogy a P. S.-től az ittas járművezetés szabálysértése miatt elvett gépjármű-vezetői engedélyt adják vissza, az ügyet pedig tekintsék meg nem történtnek. N. I. rendőr százados megtagadta a kolléga kérését, aki ezt követően P. S.-sel K. Gy. rendőr őrnagy lakására ment. K. Gy.-től is azt kérte, hogy P. S. szabálysértési iratait még iktatás előtt emeljék ki, és az ügyet tekintsék meg nem történtnek, de K. Gy. szintén elutasította a kérést. Az esetről N. I. és K. Gy. csaknem egy évvel később, 1995. február 23-án a rendőrkapitányság vezetőjének a felszólítására tették meg írásbeli jelentésüket. P. S. ellen a szabálysértési eljárást jogszabályi keretek között lefolytatták, annak során nem részesült semmilyen előnyben. (BH. 1999, 245.)
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon