Skip to main content

Beszélő évek – 1988

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


Vélemények a gyülekezési és egyesülési törvény tervezetéről


  • Tovább

    • IM-lemezlista


    Az Ifjúsági Magazin szerkesztősége 1987-ben beszüntette az olvasók szavazatai alapján összeállított slágerlisták közlését, mert úgy találták, hogy a szavazatszámok egyre inkább elszakadnak a lemezeladási statisztikák által mutatott sorrendtől, és inkább csak az együttesek rajongótáborának szavazói buzgalmát tükrözik.

    1987 augusztusában, az első magyar poplemez, az Ezek a fiatalok megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából a szerkesztőség pályázatot hirdetett, amelyre az elmúlt húsz év húsz legjobbnak ítélt lemezének listáját lehetett beküldeni.


    Az 1988-ban bemutatott magyar filmek


    Szerelem második vérig (Dobray György)

    Tiszta Amerika (Gothár Péter)

    Hótreál (Szabó Ildikó)

    Küldetés Eviánba (Szántó Erika)

    Tüske a köröm alatt (Sára Sándor)

    Szeleburdi vakáció (Palásthy György)

    A másik ember (Kósa Ferenc)

    Nyitott ablak (Bednai Nándor, Bodrogi Gyula)

    Titánia, Titánia (Bacsó Péter)

    Miss Arizona (Sándor Pál)

    Hanussen (Szabó István)

    Kárhozat (Tarr Béla)
























    Varga Balázs: Hortobágy–Recsk–Dunapataj


    A Kongresszusi Központ elegáns termeinek nyugalmát ritkán zavarta meg annyi nyílt színi taps és közbekiáltás, mint 1988 februárjában, a Magyar Játékfilmszemle idején. Nem ez volt minden idők legjobb szemléje, ám ez volt az egyik legpolitikusabb. Az 1988-as év filmjeinek elsöprő többsége (dokumentumfilmek és játékfilmek egyaránt) az ötvenes évekkel vagy a jelen visszásságaival foglalkozott. Az év premierjei között szinte elveszett az az egy-két vígjáték, szatíra, gyerekfilm.

    Kálmán C. György: A tizenhatodik év


    Kulcsár Szabó Zoltán Oravecz Imréről szóló kismonográfiájában a költő 1988-as évéről ez olvasható: „Harmadszor is disszidál. Egy évre szóló (nyugat-)berlini írói ösztöndíjat kap a DAAD-tól, a Deutscher Akademischer Austauschdiensttől, és ezt az alkalmat szeretné felhasználni a végleges távozásra. Megjelenik az 1972. szeptember (Magvető), ami az év egyik könyvsikere lesz, és nagyon hamar elfogy.”

    Vajon mi történhetett 1972 szeptemberében? Lapozzunk csak vissza a kronológiában: „1972. Megjelenik első verseskötete, a Héj, a Magvetőnél.


    Nánay István: Elkésettség és aktualitás


    Do you want another game, player? – ezzel a felirattal záródott Kaposvárott a Pisti a vérzivatarban előadása. Az atomrobbanás-jelenet után a szereplők meredten nézték a Szabadság-szobor pózába merevült Rizit, akinek a kezében lévő táblán ott állt a jól ismert és sokat idézett mondat: „Hozott szalonnával egérirtást vállal dr. Varsányiné.” Erre a képre úszott rá az ominózus, számítógépes játékra utaló felirat.

    Ara-Kovács Attila: Délibáb az utcasarkon


    A BBC tudósítója, Nick Thorpe telefonált, hogy fel szeretne keresni munkahelyemen, az Európa Könyvkiadóban. Furcsának tűnt kérése, mert korábban sosem jelentkezett be; jött, amikor kedve tartotta, és általában a lakásomon találkoztunk.

    Nick, maga előtt taszigálva egy nőt és egy férfit, pontosan érkezett. Bemutatta őket, azok azonban nevüket épp csak elmormogták, úgyhogy semmit sem hallhattam.

    – Románok – mondta Nick, mire én természetesen románra fordítottam a szót. Ettől a zavar még nagyobb lett.




    Kozák Gyula: A TIB 1988-ban


    1988 elején már mintegy nyolc éve különböző kutatások mögé rejtve az 1956-os forradalommal foglalkoztam. Elsősorban volt ’56-osokkal készítettünk interjúkat, s az 1985-ben létrejött Oral History Archívumnak is – nem rejtett – célja volt minél több egykori forradalmár emlékeinek az összegyűjtése. Hegedűs B. Andrással (aki maga is ’56-os elítélt volt) feladatunknak tekintettük, hogy a forradalomról minél több információt gyűjtsünk össze.

    Rádai Eszter: Fidesz – 1988

    Részletek Rádai Eszter Fodor Gáborral, Hegedűs Istvánnal és Molnár Péterrel készített interjúiból


    Fodor Gábor: Az előzetes szervezkedésben nem vettem részt, mert csak ’88 februárjában, a Fidesz megalakulása előtt néhány héttel szereltem le, tudniillik ahogy befejeztem az egyetemet, azonnal behívtak katonának. Ritkán fordult elő, hogy valakit egy év szolgálat után az egyetem befejezését követően behívjanak még egy fél évre. Mellesleg óriási megdöbbenést keltett a megjelenésem a laktanyában. Doktor úrnak szólítottak, hiszen már megvolt a doktorátusom, miközben egyszerű honvédként vonultam be, előfelvételesként ugyanis nem szereztem semmiféle rendfokozatot.

    Mink András: Grósznoszty

    Mink András


    „Hát először is én Magyarországon Las Vegast nem akarok szervezni, de Disneylandet szeretnék!” – vágta ki Grósz Károly pártfőtitkár-miniszterelnök a választ Kondor Katalin doromboló kérdésére, hogy voltaképpen mit is keresett amerikai útja során e stratégiailag fontos objektumban.

    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon