Skip to main content

Beszélő évek – 1989

Mink András: Miért 1989?

Mink András
Itthon


Egészen 1898. március 14-ig úgy volt, hogy az ország minden lakosa magától értetődően március 15-én ünnepelte március 15-ét, a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját. Ám ekkor, az 50. évforduló előestéjén a magyar országgyűlés törvényt fogadott el, mely jogforrás március 15-ét ezentúl április 11-én rendelte ünnepelni. Néhány túlbuzgó vidéki iskolaigazgató, ahogyan ezt az indignált ellenzéki felszólalásokból lehet tudni, legott le is fújta a másnapra tervezett, évtizedek óta rendre megtartott, hagyományos iskolai ünnepélyt.

Kántor Péter: Politikus nemzet

Itthon


1. A hentes
A hentes a hentesboltban
húst szeletel, s motyog magában:
Nem bírom, nem bírom, nem bírom!
Nem bírom, nem bírom, nem bírom!

Ekkor a vevő, nyaka vékony,
mint kórusban a felső szólam,
öregasszony, bizonytalan, fél,
haboz, hibáz a rendelésnél:

Harminc dekát… Vagy negyvenet…
A hentes kivörösödik, remeg:
Ezért megy itt minden úgy! (Balul.)
Káosz! – üvölti a hentes úr.

2. A pincér
Jövök mindjárt, csak nyugalom, na.
Van fogalma, mennyi a munka?


















Kronológia – 1989


1989. jan. 1. Bevezetik a munkanélküli segélyt.

1989. jan. 9. 20-22 százalékos, a gyógyszereknél 80 százalékos központi áremelés. Válaszul az áremelésekre 10 percre beszünteti a munkát több tízezer dolgozó Szabolcs-Szatmárban. Szolnok, Csongrád és Zala megye szakszervezeti vezető testülete is tiltakozik.

1989. jan. 10–11. Az Országgyűlés elfogadja a gyülekezési jogról szóló törvényt és az egyesülési jogról szóló törvényt, amely lehetővé teszi a pártalapítást, de külön párttörvénybe utalja a részletes szabályozást.




Tischler János: Lengyelország – 1989

Külföldön


Az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapotot 19 hónap után, 1983 nyarán, a július 22-i kommunista ünnepre időzítve oldották fel. Az internáltak többségét hazaengedték – utolsó csoportjuk az 1986-os amnesztiával szabadult. Ekkor az állambiztonsági szervek létszáma meghaladta a sztálini időszak „csúcsát”: 40 ezer funkcionárius szolgált a „cég” kötelékében, akik gyakran még a verésektől, kínzásoktól, sőt a gyilkosságoktól sem riadtak vissza, Jerzy Popieluszko atyán kívül ennek több áldozata volt.

Takarítás a széleken

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon