Skip to main content

Beszélő évek – 1991

Kovácsy Tibor: Az algériai tragédia


Utólag már könnyű tisztán látni, 1991-ben, a nagy várakozások utolsó évében azonban még nem lehetett tudni, mennyire reménytelen (lesz) a helyzet Algériában. Ebben a világtörténelmi jelentőségű eseményekben gazdag évben Algéria nem igazán állhatott a világ érdeklődésének célkeresztjében. Pedig az év első felében lezajlott tüntetés- és sztrájksorozat, a kormányváltás, a több hónapon át tartó szükségállapot és halasztás után Algéria az év végére mégiscsak elérkezett az arab világ történetében legszabadabbnak, legdemokratikusabbnak ígérkező parlamenti választások küszöbére.

Válogatás a Beszélő 1991-es évfolyamából


Tellér Gyula

Az elit nem vész el, csak…

Azt kell hinnünk, hogy a parlamenti választások nyomán bekövetkező politikai rendszerváltással csak részben – igen kis részben – sikerült megbontani a régi szerveződéseket és a régi hierarchiákat, sőt az MDF bizonyos központosító törekvései ezeknek a hierarchikus környezetben kialakult elemeknek újra kínálják egy majdnem ugyanolyan szervezetbe rendeződés lehetőségeit.


Kronológia – 1991


1991. jan. 2. A szovjet különleges alakulatok középületeket foglalnak el Rigában, és támogatják az ellenkormányt, amely a Lettország függetlenségét kikiáltó népfrontos kormány megdöntésére törekszik. A puccskísérlet megbukik.

1991. jan. 5. Az alsónémedi földfoglalással megkezdődik a kisgazdapárt által bátorított önkényes akciók sorozata.

1991. jan. 8. Ismét Pethő Tibor a Magyar Nemzet főszerkesztője, aki 1973 és 1983 között már betöltötte ezt a tisztséget.

1991. jan.






Révész Sándor: 1991


1991-ben az ország polgárainak többsége nem volt normális. Viszont a normális kisebbség a kormány mellett állt, mert „normális ember a szabadon választott, törvényes kormány mellett kell, hogy álljon” – figyelmeztette polgártársait a Magyar Nemzet május 25-i számában Makovecz Imre, aki néhány év és az első szabadon választott kormány múltán maga is asszimilálódott a mentális többséghez. Ebben az évben mindenesetre a liberális ellenzéknek a szocialisták nélkül is végig erősebb volt a támogatottsága, mint a kormánypártoknak (az egyre kevésbé kormánypárti kisgazdákkal együtt).

Kukorelly Endre: A torta


A harmadik emeleten lakok. Ha
kinyitom az ablakot, az égbolt
  bejön. És valamennyi csillag megjelenik.
    Valamennyi esélyes. Valamennyi esélyes kicsi
       csillag. De van olyan, akit
ez nem érdekel. Igazából csak
tíz deka szalámit szeretne megenni.
  Ő csak tíz dekát kér.
    Tíz dekával. Egyszerre legalább tíz
      deka szalámit szeretne. De kenyér
nélkül annyit. Minden nélkül, csak
úgy tisztán. Az már nem
  jelentéktelen.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon