Skip to main content

Kritika

Nagy Bálint: Olyan nincs, hogy valami nincs

Kenedi János: Tiéd az ország, magadnak építed


Amit látok, nem szép, nem csúnya, termelőmód, hatalmi szerkezet,

kölcsönösen gondoljuk egymást, de hogy kifejtsem magam, belőle, tudnom kell,
amilyen szárazon csak lehet, hogy benne állok, mint a szög.
Konrád György

A kelet-európai iparosítás hőskorában játszódó Wajda-film, Az ígéret földje hőseinek visszatérő mottója: „Neked sincs semmid, nekem sincs semmim, épp itt az ideje, hogy gyárat alapítsunk!” A kelet-európai szocializmusban, a személyes gazdasági autonómia kivívásának hőskorában hasonlót mond Kenedi értelmiségi szabadfogl




Ada Pál [Pető Iván]: Retusált arckép üres háttérrel


Nem azért rossz ez a könyv, mert szerzőjének álláspontja nem rokonszenves. Ettől még Gyurkó írhatott volna jó politikai életrajzot Kádár Jánosról. Nem az a legfőbb baj, hogy számos ponton tetten érhető a szándékos történelemhamisítás – bár ez sem éppen erény. Az is csak keveset ront a munkán, hogy elírások, tévedések miatt adatait fenntartásokkal kell kezelni. Hogy Kádár születési dátumát indoklás nélkül négy nappal korábbra teszi, mint a lexikonok, ezt már megírta az egyik napilap. Azt is szóvá tették, hogy Sulyok Dezső helyett következetesen Sulyok Bélát ír.

Ada Pál [Pető Iván]: Aki dolgozik – boldogul

Kenedi János: Tiéd az ország, magadnak építed


„Ó de milyen Ismerős!
Vakond mondja vakondul.
Ki dolgozik – boldogul.”
T. Janovic: Egy udvarnak sok lakója    

Tényleg ismerős! Az ország első embere is ezt mondta! Csak vakondul a dolog kicsit másként hangzik: aki föld alatt dolgozik – boldogul!

Az alacsony bérek kiegészítésének hagyományos formája a túlórázás. A többletjövedelem eme lehetőségének meglobogtatása ma is az álláshirdetések kedvelt fogása.







Radnóti Sándor: Valami az első szamizdat-verseskötetről


Hosszú évekkel ezelőtt Jevgenyij Jevtusenkót, aki fiatal magyar értelmiségieket akart látni, tolmácsa (történetesen Könczöl Csaba) elhozta hozzám. „Zsenya” bohóckodott, bohócsipkájáról rögvest elmondotta, hogy melyik világszép filmvilágsztár ajándékozta neki, s kacéran azt is sejtetni engedte, hogy milyen alkalomból. Folyt az este, a költő – mint az igazi hódító, narcisztikus természetek – tetszeni akart: mindenkinek, bárkinek. Komoly pillanat csak egy volt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon