Skip to main content

Balázs Gábor

Balázs Gábor: À la recherche du temps perdu…

avagy mi a baj a francia szocialistákkal?

Balázs Gábor: Egy francia jelenség: a gaulle-izmus

„Tout commence en mystique, tout finit en politique.” (Charles Péguy)

„Tout commence en mystique, tout finit en politique.”
 (Charles Péguy)

A gaulle-izmusról a magyar olvasónak leginkább egy sajátos, a francia nacionalizmus által inspirált külpolitika juthat elsőként az eszébe. Ez nem véletlen, ugyanis magyarul meglehetősen vérszegény irodalom jelent meg a huszadik századi francia belpolitikáról, a gaulle-izmus pedig sokáig különösen mostoha helyzetben volt, hiszen a rendszerváltás előtt a Magyarországon is beszélt „ortodox marxista” (és a francia kommunistáktól átvett) szóhasználatnak megfelelően a gaulle-izmus lényegében valamiféle protofasiszta, de mindenképpen autoritárius jellegű eszme- és politikai rendszernek számított.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon