Örültem, amikor megtudtam, hogy a Karakter megjelent magyarul, mert egyik „kedves” holland regényem ez; mindig is sajnáltam, hogy a magyar közönség csak a könyv – egyébként nem rossz – filmváltozatát ismerheti. Jó fél évvel ezelőtti recenziómban a könyvről (az eredeti szövegről) szerettem volna írni, megítélésem szerint arról is írtam; a fordítás kérdésére kényszerűségből tértem ki öthasábos írásom végén.
A Hollandiában letelepedett iráni író1 könyvének eredeti címe A mecset háza; a szenedzsáni mecsettel szinte összenőtt hatalmas ház legalább annyira főszereplője Abdolah könyvének, mint „a mecset ura” – aki nem a mindenkori imám, hanem a házat másik két unokatestvérének családjával lakó, a közeli bazárt is az irányítása alatt tartó szőnyegkereskedő, Aga Dzsán.
Menno ter Braak, a múlt század első felének meghatározó holland kritikusa a Karakter megjelenésekor a könyv apropóján hosszú esszében elemezte a „karakter” szó lehetséges jelentéseit. Arra jutott, hogy a szó jelölheti a jellemet és az emberhez szinte hozzánőtt társadalmi szerepet is, de Bordewijknél inkább a regénybeli „karakterek”-re vonatkozik: hogyan lehet a maga külső megjelenésében, szavakkal leírva (s nem mondjuk „lefestve”) úgy bemutatni egy személyt, hogy az olvasó higgyen a létezésében, hogy az valóban karakter legyen, „s ne csak ünnepélyes szuggerálása karakter-voltának”.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 40 hét
10 év 13 hét
10 év 17 hét
10 év 17 hét
10 év 18 hét
10 év 18 hét
10 év 18 hét
10 év 21 hét
10 év 21 hét
10 év 21 hét