Skip to main content

Csontos Erika

Csontos Erika: Palinta

Szentivánéji álom – Csányi János és társulatának előadása
Színház

 
„Manó: S nyerít, ugat, röfög, dörmög, lobog,
Ló, eb, kan, medve, tűz utánatok.”


„Dörmögjetek, röfögjetek, lobogjatok” – küldi fel színészeit az asztal tetejére, mint színpadra Som Anti, a színházcsinálásba savanyodott rendező. Addig instruálja a hősszerelmes Piramusnak kiszemelt Kurtha Miklóst, meg a Thisbét alakító, mimózalelkű Flótást, amíg a véletlenül odakeveredett tutyimutyi postás kapja meg az Oroszlán szerepét.


Csontos Erika, Szebényi Cecília: „Lapot kéne alapitani! Ó Hatvany! Ó Hatvany!”


HOLMI

Ki találta ki azt a címet, hogy Holmi?

Rengeteg címjavaslat volt, én először a Talán-t ajánlottam. Azért ezt, mert ’89 tavaszán, amikor Kenedi János megkeresett azzal, hogy csináljunk egy irodalmi folyóiratot, ez a cím kifejezte a helyzetet: talán lesz itt valami változás, talán mi is tudunk csinálni egy lapot. De a fiatalabb kollégák azt mondták, hogy nem talán, hanem biztosan lesz változás, és mi fogunk egy jó lapot csinálni.




Csontos Erika: Tündétlen szomjan

Színház


Örök tapasztalat, hogy a kötelező olvasmánnyá tett drámákat a színházba járásra szocializált diákok inkább megnézik: többnyire épp egy-egy ártalmas színi dermedvény megtekintésével kerülik el a személyes érintettségnek még a lehetőségét is.

A Csongor és Tünde a Térszínházban Bucz Hunor sötéten üde értelmezésében nem nevezhető agysejtkárosító rutinrendezésnek.


Csontos Erika: A hatalom erotikája

Színház


Sok öröme nem telhetett a ’83-as előadásban, hamar betiltották.

A betiltás szó nem fedi a valóságot, és a mártírium hamis látszatát kelti. Valójában ugyanis az a különös, furcsa dolog történt – amit én is csak a leállás után tudtam meg –, hogy Genet-től, aki különleges adózási privilégiumokat élvezett Franciaországban, éppen a mi bemutatónkat megelőzően, váratlanul megvonták ezeket a kiváltságokat (ahogy a többi kiemelt művésztől is), amire viszont Genet, ez az enfant terrible, dühében az összes darabját letiltatta a világ minden táján.


Csontos Erika: Átjáróház a művészetek között

Szabó Györggyel, „Szabógyurival”, a Petőfi Csarnok lelkes táncszervezőjével művészeti alapítványáról beszélgettünk
Színház


Miért hoztad létre a Műhelyház Alapítványt?

Az ötlet két-három éve született. Addig már számos jó produkciót hívtam külföldről, és szerettem volna magyarokat is bemutatni, de általában az volt az érzésem, hogy mi alulmúljuk az elvárható színvonalat. Pedig fontos lenne, hogy a magyar közönség lásson jó hazai produkciókat is. Az alternatív színházi, táncszínházi vagy tánctársulatok többnyire minden intézményben csak megtűrtek, még a Petőfi Csarnokban sincs rá mód, hogy helyben is készüljenek előadások.


Csontos Erika: Egy őrületes világ – Pétervár meséi

Színház


Ezen az őszön eddig alig volt előadás a Merlinben. És ahogy nézem, novemberben is kevés van.


Borzasztó kevés. A Kakaó koncerten és a 2000 esten kívül csak a Pétervár meséi bemutatója. Egyébként épp az új előadás miatt játszottunk keveset. A rendező, Jefim Koutsher a Tagankáról jött, egy „mániákus őrült”, aki itt is úgy csinál színházat, ahogy arrafelé szokás, hosszú hónapokig, teljes intenzitással. Eredetileg fél év próbaidőhöz ragaszkodott, és az már egy kompromisszum, hogy négy hónap felkészülés után bemutatjuk.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon