Skip to main content

Dawid Warszawski

Dawid Warszawski: „Is” nélkül


Mindnyájan kíváncsian és nyugtalanul vártuk, mit mond Glemp bíboros a jedwabnei gyilkosságról. A prímás az alábbiakat jelentette ki: „Testvéreim! 1941 júliusában, amikor Lomza és Bialystock környékét megszállták a németek, az itt élő zsidók szörnyű leszámolás áldozatai lettek. Mindenekelőtt tagadhatatlan, hogy Jedwabnéban élve elégették a zsidó lakosságot, miután a lengyelek erőszakkal egy pajtába hajtották őket. Az még vizsgálandó, hogy mi okból bántak a lengyelek a zsidókkal ilyen elvetemült és gyűlöletes módon, amivel másutt nem találkoztunk.

Dawid Warszawski: Lengyelország – Walesa után


Nagyon úgy látszik, hogy Walesa végleg kiszorult a politikai színtérről, miután a második demokratikus elnökválasztáson elszenvedett vereség következtében távoznia kellett hivatalából. Persze továbbra is aktívan munkálkodik a háttérben, kabátja hajtókáján a megszokott jelvényével, a Fekete Madonnával, sőt, még a látványos visszatérés lehetőségét sem lehet kizárni: a lengyelek 30 százaléka, vagyis valamivel többen, mint ahányan a kommunista utódpárt szociáldemokratákat támogatták, szívesen látnák őt egy jobbközép koalíció élén.

Dawid Warszawski: Ajándék az Uniónak


A Belweder-palota elégedett lehet – gondolhatnánk: a szejm, miután sikertelenül próbálta elhárítani az első elnöki vétót, elfogadta a köztársasági elnöknek a választójogi törvényre vonatkozó módosító indítványait. Sőt mi több, már azt is beharangozták, hogy elnöki rendelet született a választójogi törvény ama pontjainak módosításáról, amelyekkel továbbra is elégedetlenek a Belwederben. Az elnöknek tehát sikerült „megúsznia” – ahogyan ő maga mondta –, bár a szejm elutasította a második vétóját.

Dawid Warszawski: Balta a sarokban


Képzeljük el, hogy két hónappal ezelőtt valaki így írja le a lengyel politikai helyzetet: az új köztársasági elnök a Mazowiecki-kormány gazdaságpolitikáját kívánja folytatni, nem csoda, hisz az általa kiválasztott miniszterek fele tagja volt az előző kabinetnek. Az új elnök szóvivője leszögezi, hogy a nagypolitika súlya áthelyeződik a Belvedere palotába. A Centrum Megegyezés nem jut be a kormányba, ezért válságba kerül, az Állampolgári Bizottságnak pedig a feloszlással kell szembenéznie.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon