Skip to main content

Dékei Kriszta

Dékei Kriszta: Idézetgyűjtemény és szinesztézia

A Petőfi Irodalmi Múzeum Ködlovagok – irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón című kiállításáról

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Dékei Kriszta: Petőfi, a köztéri emlékszobor

Dékei Kriszta: Kinn is vagyunk, benn is vagyunk

Kis Varsó: Két darab

A Havas Bálint és Gálik András alkotta, kilencvenes évek közepétől működő Kis Varsó-csoporttól a Kiscelli Múzeumban valóban két műdarab látható, amelyek a darabra mint valaminek a részére és a teátrumokban látható, néha meghatározhatatlan műfajú előadásokra utalnak.

Dékei Kriszta: Witti, Héri meg a szüszifoszi

Tandori Dezső és a képzőművészet

Dékei Kriszta: A szabadság szele

Kiáramlás és delej a Centrális Galériában

A volt Goldberger-ház központi csarnokában Hajdu István koncepciója alapján felépült csoportos kiállítás nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutassa, miként csapódtak le a magyar művészetben az 1968 körüli nemzetközi és magyar események.

Dékei Kriszta: „Nem lesz egyszerű menet”

Bencsik Barnabással, a Ludwig Múzeum új igazgatójával Dékei Kriszta beszélgetett

Dékei Kriszta: „Legfeljebb orra bukunk benne”

Timár Katalinnal, a Velencei Képzőművészeti Biennále díjnyertes magyar pavilonjának kurátorával Dékei Kriszta beszélgetett

Dékei Kriszta: Fénnyel rajzolt képek

Maurer Dóra Fotogenia című kiállítása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon