Skip to main content

F. T. [Fényi Tibor]

F. T. [Fényi Tibor]: „Ebben a városban mindenki túsz”


Demszky az egyik szervezője volt a találkozónak. Kérte, hívta, agitálta polgármestertársait, hogy jöjjenek és segítsenek. Holland, francia vagy német kollégái szemében ő a térség legnagyobb városának főpolgármestere, a lengyelek, bolgárok, törökök előtt az Európa Tanács Önkormányzati Bizottságának egyik vezetője, a szlovénok, horvátok, osztrákok pedig azt a polgármestert látják benne, aki megszállottan szervezi a szomszédos fővárosok együttműködését.

F. T. [Fényi Tibor]: Menedékbizottság

Érzelmes utazás régi dicsőségünk és az éji homály körül


NWA emlékére

„Hogy van az, hogy minden magyar (már elnézést Herr Kollege) de olyan elviselhetetlenül rámenős?” – hallják lelki füleim bécsi szerkesztőm évi rendes magyardöbbenetét követő kérdését, amikor leteszem a Beszélő szerkesztőjének telefonját. – A fenébe is, az osztrákoknál bejött. Mondtam, hogy hagyjál most békén az évfordulóval Franzl, szédülök. Itt ülök a Toshiba előtt, az egész display mintha balra föl akarna repülni, én meg kapaszkodom az íróasztal peremébe, hogy utána ne szálljak.


F. T. [Fényi Tibor]: Zágráb fölött az ég…


ZÁGRÁB. Kedden a város fölött rendületlenül keringenek a helikopterek, az utcákon pedig speciális és önkéntes rendőrök, a biztonsági szolgálat tagjai, a horvát hadsereg Rambo kinézetű katonái, néhol pedig a Jugoszláv Néphadsereg páncélosai rendeznek flottatüntetéseket. Szerdán padig „a boldog horvát nép” örömfelvonulást tart a Szábor épületéhez közel, ahol mindennap a vérvörös huszáregyenruhába öltöztetett, darutollas, usztasakéses díszőrség váltja avítt ceremóniával a posztokat. A helikopterek most virágesőt szórnak.

F. T. [Fényi Tibor]: Mi mennyi?


Nem mondhatni, hogy bárkit is meglep, ha kijelentjük: ismét becsaptak bennünket. Horváth István nem mondott igazat, amikor a III/III-as osztály létszámát a civilnek álcázott „Titkos” és „Szigorúan Titkos” állományú munkatársak nélkül adta meg. Ahogy egyelőre nem tudunk pontos számot arról, hogy hányan is voltak (vannak?) ezek az emberek, úgy arra sem tudunk válaszolni, hogy mi is történt velük. Átcsoportosították őket más területre?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon