Skip to main content

Farkasházy Tivadar

Farkasházy Tivadar: Hogy mit csinál a kormány?


A kormány megalakul. A kormány a kimaradtakat begyűjti a kancelláriára, hogy szem előtt legyenek. A kormány felkéri Horn Gyulát és Németh Miklóst, hogy maradjanak nyugton. A kormány előveszi a választási ígéreteket és kétségbeesik. A kormány keresi a spájz kulcsát. A kormány megtalálja, de a spájz üres. Csak az oroszok adóssága van benne. A kormány nem érti, hogy lehet már júniusban december. A kormány tudomásul veszi, hogy mi mindent elloptak. A kormány tudomásul veszi, hogy ki volt a D-209-es. A kormány körülnéz a túloldalon is. Nyert. A kormány keresi az állami gazdaságokat.

Farkasházy Tivadar: Mitől viselős Mikola István egészségügyi miniszter?

Kormánypárti interpelláció


Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Ház, tisztelt Miniszter Úr!

Nagy örömmel láttam és hallottam május végén az egyetlen nézhető reggeli műsorban, a Magyar Televízió Ma reggelében az ön szájából, hogy a tárcának az öt hónapos lendülete nemcsak Magyarországon, de szélesebb körben is egyre inkább elismerést arat.


Farkasházy Tivadar: Kőszeg Ferenc és az Istenek alkonya


Az áprilisi számban Kőszeg nagy ívű Tölgyessy-portréjában kétszer is idéz. Ez persze még nem ok arra, hogy a tisztelt olvasót is fárasszam, de talán ki tudom egészíteni azt a chartás képet, amelyet a ’94-es koalíciót elutasítók egyre sötétebbre satíroznak, mint minden baj okozóját. Pallag László óta persze tudjuk, hogy egy tanú nem tanú, de talán akadnak, akik az én verziómat is figyelembe veszik.

Farkasházy Tivadar: 1978


Ha jól emlékszem, ez az év is 12 hónapból állt, amúgy igencsak összefolyik az előzővel és a rá következővel. Bizonyára volt néhány izgága pali az országban, aki másképp képzelte el a jövőt, de én nem. Nixon is csak Bécsben kuksolt ’56-ban, Jaltában pedig örökre eladtak, legalábbis az én röpke életem méreteit figyelembe véve. Ráadásul az a hülye Dean Reed is átállt hozzánk. Nagy massza már ez az egész, tán a hírek segítenek az oldal szélén, majd kiválasztok közülük tizenkettőt. S persze hazudni fogok egy kicsit, mint a történészek, akik már tudják a film végét.

Farkasházy Tivadar: Tudni illik, hogy mi illik 1962-ben

(In memoriam Feleki Kamill)


Nem illik az ENSZ-ben a magyar kérdést ismét napirendre tűzni.

Nem illik Nyikita Szergejevics Hruscsov cipőmárkáját ugyanott leolvasni.

Nem illik Szolnokon a Csermanek utca felől tudakozódni.

Nem illik régen látott embereket az elmúlt hat évről kérdezgetni.

Nem illik orosz katonát látva a gombunkat megdörzsölni.

Nem illik a kínai és az albán nagyhatalmi politikát dicsőíteni.

Nem illik presszóban Nkrumah elnököt egy szimpla feketéhez hasonlítani.

Nem illik kocsmában rakétaválság hallatán fehér rumot rendelni.

Nem illik
















Farkasházy Tivadar: Tisztelt Descartes Úr!

Válaszok Descartes-nak


DXIICMVLI

Sajnos levele csak most érkezett meg, a német gyorspostát ismerve nem csodálom, ráadásul portót kellett érte fizetnünk, mert elégtelenül volt bérmentesítve, mivel volt rajta bélyeg, de a postás szerint a dátuma alapján ez érthető. Feltételezem, sorait még az előző lakókhoz írta, mi már csak bárók vagyunk, azt is úgy vettük a kastéllyal együtt, ha érdekli a sörgyárunk, szép soap-oper megy róla a csatornákon.


Farkasházy Tivadar: „Elég sokba kerül ez…”


Farkasházy Tivadar: Hát bekövetkezett az amerikai típusú happy end: a rendszer megdőlt, leszerelték az atomrakétákat, kivonultak az oroszok, Havel elnök lett, Göncz Árpád is, járhattál volna hozzájuk kvaterkázni, és írhattál volna nagy regényeket. Ehelyett tovább politizálsz. Miért nem hagyod abba?

Konrád György: Abbahagyom. Idén vagy jövőre. Vagy azután. Addig is azt a határt szabtam magamnak, hogy nem élek politikából, és nem beszélek mások nevében. De miért ne mondjam el a saját ízlésem szerint, azt, ami eszembe jut?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon