Farkasházy Tivadar

Nyomtatóbarát változat

DXIICMVLI

Sajnos levele csak most érkezett meg, a német gyorspostát ismerve nem csodálom, ráadásul portót kellett érte fizetnünk, mert elégtelenül volt bérmentesítve, mivel volt rajta bélyeg, de a postás szerint a dátuma alapján ez érthető. Feltételezem, sorait még az előző lakókhoz írta, mi már csak bárók vagyunk, azt is úgy vettük a kastéllyal együtt, ha érdekli a sörgyárunk, szép soap-oper megy róla a csatornákon. Még szerencse, hogy a férjem emlékezett Önre, maga mondta ugye, hogy vissza a természetbe, erre a fejére esett egy alma, és feltalálta a Pitagorasz-tételt. Senecát jól ismerjük az Oké Néró című filmből meg az angol Folytassa-sorozatból, nagyon vicces kis öregúr, Nagy Rakást is játszotta egy másik epizódban.

De most már rátérnék a problémájára, amire van időm, mert sokat vagyok itthon, mióta tőzsdére kerültünk, és menedzser irányítja az erjesztést.

Roppant érdekes a felvetése, hogy boldogan élni, az semmi egyéb, mint az elégedett és kielégült elme birtoka. Mi elégedettek vagyunk a birtokunkkal, lehetne ugyan nagyobb is, mert behallatszik az autópálya, de így is sok az adó. Utána már kevésbé értek egyet magával, miszerint a boldogságok kétfélék: ugyanis a tőlünk függőek, mint az erény és a bölcsesség – és azok, amelyek függetlenek, mint a kitüntetések, a vagyon és az egészség. A kitüntetések és a vagyon kifejezetten tőlünk függenek, a bárósággal például egy csomó rendjelet vettünk, és azóta is kapjuk, ha áldozunk néha különböző pártkasszákra. A tőzsde ugyan manapság valóban egy kissé bizonytalanná teszi a vagyont, pláne amikor George Soros úr meg ilyesfélék Londonban fontot robbantanak, de azért tőlünk is függ, bár kétségtelenül egyre több a sörbáró, azért fogy rendesen. Ha meg nem sértem, szívesen elhívom az idei Oktoberfestre, száz márkáért vezényelheti a zenekart, előtte legurít egyet-kettőt, és boldog lesz, meglátja.

Azt írja, hogy kis edény is lehet annyira teli, mint a nagy, noha kevesebb folyadékot tartalmaz, mint egy nagyobb. Nálunk klein Biernek és gross Biernek hívják az ilyet, ahogy maguknál is pöti uzsonnának a früstököt. Szóval, aki rendel egy pohár sört, és félig issza ki, az ugyanolyan elégedett, mint akinek félig üres a korsója? Először is, mekkora a bukszája? Másodszor nem tisztázta a szemszöget. Mitől elégedett, amit már megivott, vagy amit még megihat. Vonatkoztatva az életünkre, mert értem én, hogy Ön allegóriaként mondta a kis edényt, remélem nem az éjjelire gondolt, mert ha az van félig tele, az nem csak azt érinti, aki használta, hanem azt is, aki kiviszi. Szóval mi a boldogság, ami már elmúlt az életünkből, és már senki sem veheti el tőlünk, vagy ami még hátra van? Erre sürgősen válaszoljon, és ne megint ilyen soká, mert én úgy a felénél tartok, legalábbis remélem, hogy nem telt el több.

Továbbmegyek az erkölcstana három dolgára. Az első, hogy a lehető legjobban használja elméjét. Nekem szerencsére kicsi fejem van, abszolúte nem sok ésszel, de jól megtölti, pontosabban teltebb érzést ad, mintha egy nagy fejben konganék. Ha mégis kevés, a férjem eszét szoktam használni, Ön ezt a lehetőséget teljesen kifelejti az értekezéséből, hogy a házasság intézménye nem csak a vagyont és bizonyos nemi szerveket ad össze, hanem az agyakat is. Bár a hasonlatom, mint mindegyik, egy kicsit sántít, mert ugyan a középső összege ideális esetben zéró, az első esetben viszont ez csak akkor lehet, hogyha valaki adósságokat visz a nászba (elég gyakori), az utolsóban pedig ha valakinek mínusz az agya. Érdekes lenne, ha ezen utóbbi esetre is kitérne, állítólag sokan voltak ilyenek a történelemben, többek közt rendkívül boldog diktátorok és tömeggyilkosok. De majd küldök Bild Zeitungokat is a témához, az tele van férj- és feleségmortalitással.

Egyáltalán, az egész leveléből hiányzik a házasság intézménye, pedig még sehol sem találtak bolygónkon olyan ősembereket, ahol ne lett volna meg valamilyen csökevényes formában, ahogy szerencsére alkohol is mindenhol létezik, vagy bételgyökeret rágnak, és úgy kábítják magukat, vagy valami vacakot erjesztenek, bár ez egy tyúk–tojás probléma a filozófiában, hogy azért isznak, mert házasok, vagy azért házasodtak össze, mert részegek. Ez minket nagyon érint a sörszakmában, pláne a második tétele, hogy szilárd és állhatatos elszántsággal vigye végbe mindazt, amit az ész tanácsol neki, anélkül, hogy szenvedélyei és kívánságai ettől eltérítenék. Ha megint jól értem, Ön azt állítja, ha sört iszik valaki, az szenvedély, vagy a melegtől kívánja. Ez nem így van. Nagyon sok fogyasztóval találkoztam, akinek kifejezetten az esze tanácsolta, hogy berúgjon. Nem szeretném, ha harmadolná a forgalmunkat.

Tulajdonképpen az utolsó tétele borított ki a legjobban, hogy az észtől vezettetve mindazok a javak, amelyek nincsenek a birtokában, mind kívül esnek hatalmán, és ennek révén szokja meg, hogy ne is kívánja őket. Erre mondják azt, hogy megáll az ész. Mert lehet, hogy nagyon sok eszes meg boldog ember lesz akkor a Rajna mindkét oldalán, de meddig? Három napon belül leáll mindenhol a termelés, ha a népek nem akarják kidobni a még jó holmijaikat, hogy megvegyék ugyanazokat, egy kicsit megváltoztatva, NEU felirattal. A hirdetések nélkül nem lenne tévé, megszűnne a divat, mindenki addig járna egy szoknyában, amíg szét nem foszlik, amíg egy nadrág már csak foltokból állna, nem beszélve az eleve lyukasnak gyártott vagy koptatott farmerokról. Bár sajnos ez a marketing a sörszakmára nem vonatkozik, az emberek ritkán dobják ki félig teli poharaikat, csakhogy megint Önt idézzem. Legfeljebb ha döglött a sör, vagy teljesen lement a habja. Tényleg, filozófiailag mennyi hab lehet a sörön, egyáltalán sör-e a hab? Ez évtizedek óta komoly vita a jobb söntésekben. Egyáltalán "nem mindegy, jól megfizetnénk, ha bebizonyítaná, hogy több hab kell rá, akkor ugyanis egy félig teli edénnyel is teljesen teli érzést tudnánk kelteni, és így végre elég olcsón boldog lehetne mindenki a Földön. Mármint nekünk olcsón.

Levele utolsó része már nem érint minket annyira sörszempontból, hogy ha az eszünk miatt hibáztunk, akkor az erény megvigasztal, bár a vágyak korlátozásával teljesen egyetértek, nincs rosszabb annál, mintha az ember úgy rendel egy vendéglőben, hogy nem tudja kifizetni. Pláne, ha a supermarketből lopakodik ki egy karton sörrel. Van egy barátnőm például, aki mindennap másik kölnit használ, szépen lefújja magát a boltokban a legjobb francia márkákkal, és azt mondja a kisasszonyoknak, hogy csak kipróbálta. A férjén is így fog ki, aki mindig két üveg parfümöt vásárol, egyet a szeretőjének, egyet a feleségének, hogy ne bukjon le. Remélem nem tértem el túlságosan a tárgytól.

Tisztelt Descartes úr! Elnézését kérem a konyhai filozófiáért, azért talán tudta némely gondolatomat használni, bár ha mindig gondolkodnék, talán már nem is lennék. Ugyanis hipochonder vagyok – a betegségeket azért mellőztem a témából –, és bármely kór tüneteit akár csak az említésekor azonnal produkálni tudom. Ha netán nem hinne a szavak teremtő, illetve veszejtő erejében. Remélem levelem jó egészségben találja, válaszát bélyeggel várva

alsó és felsőpfalzi
Elisabeth Grün

Darmstadt, 1996. szeptember 21.

Közreadja

• Kultúra