Skip to main content

Fencsik Flóra

Fencsik Flóra: Ujjé a (Nép) ligetben…

Meghívás majálisra


Tavaly ömlött az eső május elsején. Mégis százezren jöttek el a Népligetbe, a Függetlenek Majálisára. Idén – mint ezt Szécsényi Tibortól, a Liga majális-főszervezőjétől megtudtam – a megnövekedett tekintélyű független szakszervezetek elintézték a demokratikus Jóistennel, hogy süssön a nap május elsején.

Ez az első jó hírem.

Van más is. Olyan programot állítottak össze a szervezők, amely garantálja, hogy mindenki jól érezze magát.




Fencsik Flóra: Csurka, a vekker


„Ébresztő, magyarok!” – hallom ismét e szép, március eleji vasárnap reggelen, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban. Nép-nemzeti gerincemet kihúzva ugrom ki az ágyból az ismerős férfihangra – nyilván nagy baj lehet megint, ismét kockán forog a haza sorsa.

Ezúttal Tiborc panaszába komponálta Csurka a dermesztő hírt, milyen újabb veszély leselkedik a magyarságra. A parlament legutóbbi ülése – mondja – már megint vérlázító döntést hozott. Ugyan mit? – fülelek riadtan. Netán az elnökválasztásról szóló puccsszerű alkotmánymódosítást?


Fencsik Flóra: Kinek jó ez?

Gondolatok egy fölösleges törvényjavaslatról


„Úgy jön, mintha menne” – ez állt egy emlékezetes régi karikatúra[SZJ] alatt a negyvenes évek elején. E szállóigévé lett szöveg analógiájára jut eszembe a mai kormányzatról: „úgy ad, mintha elvenne.”

A sztrájktörvényjavaslatról beszélek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon