Skip to main content

Foltányi Zsuzsa

Foltányi Zsuzsa: A miniszter magánszáma

A „D” változat


Tény, az egykor a független zöld mozgalomban tevékenykedő Vavrousek tavaly szigorú ökológiai alapelveket vallott magáénak. A nyár elején pedig, az európai környezeti miniszterek találkozóján Prága mellett, egyetértő bólogatások közepette vette át a független környezetvédő szervezetek közös petícióját, amely a bősi vízlépcső építkezéseinek azonnali leállítását és az eredeti állapot visszaállítását szorgalmazta. Mindez nehezen egyeztethető össze a múlt heti magánszámában elővezetett D variánssal.

Foltányi Zsuzsa: Rákstatisztika Budapestről


Rengeteget beszélnek a rákról, hogy Magyarországon igen magas a daganatos megbetegedésekben meghaltak száma. A lakosság számához viszonyítva Ausztriánál 22, Svédországnál 66 százalékkal nagyobb az emiatti halálozási arány. Nálunk minden ötödik ember rákban hal meg. 1960 és ’86 között – a statisztika szerint – a férfiaknál a rosszindulatú megbetegedések miatti halálozás 50 százalékkal nőtt.

Foltányi Zsuzsa: Atomenergia – nem, köszönöm


Olvasva a Beszélő atomenergiáról szóló írásait, eddig egy állítással értek maradéktalanul egyet. Azzal, amit F. T. említ cikkében, nevezetesen a szakemberek iránti bizalmatlanság okával, hogy a vitakérdések közül mellőzték az érdekeikbe nem illeszkedőket.

Csernobil iszonyata azzal a tanulsággal is szolgált, hogy Európa kormányai még egy ilyen méretű katasztrófa esetén is próbálják elbagatellizálni a következményeket.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon