Skip to main content

Fron Nazi

Fron Nazi: Macedón film – albán szemmel


A Balkán nem fekete-fehér. A Balkán szimplán csak nem fehér. Aki nem velem, az ellenem, az ellenségem ellensége a barátom. Az Eső előtt „Ponyvaregény” kenyérrel és sóval felszolgálva. Macedón filmes rendezte, albán és macedón színészek játszanak benne Koszovóból és Macedóniából, etnikailag megosztott macedón falvakban forgatták az új, „demokratikus” időkben.

A kétéves macedón államban folyik a küzdelem az albán kisebbség és a macedón többség között. Az albánok önálló felsőoktatást akarnak, arányos politikai képviseletet.


Bashkim Shehu, Fron Nazi: Kell ennél több áldás?

Albánia


Hogyan jellemeznétek tömören a mai albániai helyzetet?

Teodor Keko: Rendkívül örvendetes fejleményeket tapasztalhatunk napjainkban, s ez nem véletlen, hiszen remek kormánnyal büszkélkedhetünk. Azt hiszem, Albánia rátalált a helyes útra, mármint az önkényhez visszavezető ösvényre. Nagy általánosságban ez a kormány sem üt el sokban a többi közép- és kelet-európai kormánytól: örülök, hogy nem kényszerít rám új szerepeket, amikor egyszer már olyan szépen megszoktam a diktatúrát.


Fron Nazi: A zoknid, ha lecsúszik…!

Tárca


Ha lecsúszik, húzd föl. A zoknid!

Fron Nazi: Egy belülálló – kívülről

Két tárcalevél Tiranából


A Balkán egy balkáni hely

„A Balkán nem fekete vagy fehér. Nagy tévedés. A Balkán csak egyszerűen fehér.” A nyugati újságírónőnek nagyon kellett valami jó zárószöveg a balkáni riportja végére. Azt gondolta, jó ötlet meghallgatni egy „kívülállót”, aki azért „belülről” látja a helyzetet. Azt gondoltam, megfelelő távolságból nézve vagyok én olyan jó kívülálló, mint bármelyik kívülálló, aki belül áll, de közben azért kívül van. Pedig milyen értelmesnek tűnt az egész, amikor a kávéházban elmagyarázta. Ha belegondolok, végig kívül álltam, miközben beszélgettünk.


Fron Nazi: Hajnali 4-es Költők

Tárca


Este, mikor a show-világ röppentyűi kezdik átvenni a légi fényuralmat, nekivágnak a Hajnali 4-es Költők. Át a Queens Boulevard-on, felmarlborózva. Gyors stop a csini Nyce-gépnél, s akkor jöhetnek a töltekezőhelyek. Elsőül egy öregember bárja. Kis odú, dekorációja mókásan kifejező, a tulaj így hű önmagához: ír zászlócskák, modelles poszterek, jelentős vonalakkal ékes széplányok pucérkodnak az italámozás oltárán.

Fron Nazi: A Puskin-expressz

Tárca


A Puskin-expressz Isztambul és Budapest közt jár. Vakon söpör át Macedónián és Szerbián, az albán és a koszovói határ mentén. Hideg és koszos, a négyszemélyes fülkék teli Németországba vendégmunkára igyekvőkkel, menekültekkel, csempészekkel, amatőr tolvajokkal, zűrzavar és háború közt hánykolódókkal. Aki már nem először utazik erre, megtanulhatta, hogy lehet átvészelni az utat: pár üveg ásványvíz, dinár, forint, egypár szerb szó és egy walkman – ez a túléléshez szükséges felszerelés a Puskin-expresszen.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon