Gelencsér Gábor: Félelemrengeteg
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
A cikk a Beszélő friss számában olvasható.
Hármas keretbe helyezi Mészáros Márta Nagy Imre mártíromságának történetét. A film a jelenben indul, két lány – a „fiatalok”, akiknek a rendező ajánlja munkáját – keresi fel egy csokor virággal az egykori miniszterelnök sírját. Nem ünnepi és hivatalos megemlékezők, nem is tanúk, hanem esetlegesen kiválasztott, mintegy „meglesett” civilek ők – ezt erősítik a home video stílusú képek –, akiknek gesztusa tökéletesen illik Nagy Imre alakjához és az 1956-os forradalom természetéhez. A következő keret a rendszerváltozást közvetlenül megelőző éveket idézi.
John Cunningham: Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex (Wallflower Press, London & New York, 2004)
Épphogy nem maradtunk le…! Szinte napra egyszerre jelent meg a magyar film történetét a kezdetektől napjainkig monografikus igénnyel áttekintő mű magyar szerzők, illetve John Cunningham tollából.
Az idei filmszemlén a formailag tökéletesre csiszolt, elmélyült, igényes munkák kevéssé érintették meg a nézőt, míg a régóta hiányolt, szűkebb vagy tágabb környezetünk konfliktusait megjelenítő vállalkozások művészi fogyatékosságuk miatt maradtak felszínesek, s emiatt hatástalanok.
Mintha a 37. Magyar Filmszemle alkotói Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének hatása alatt készítették volna el filmjeiket: a legjelentősebb, újító szellemű alkotások az emberi test metaforája segítségével mondták el gondolataikat, építették fel vagy éppen rombolták le világukat.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 9 hét
8 év 34 hét
8 év 38 hét
8 év 38 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét