Skip to main content

Greskovits Béla

Greskovits Béla: Válságtűrő demokráciák


„A történelem fintora, hogy a »demokratikus átalakulás« mai irodalmánál többet mondhat Kelet-Európa helyzetéről mindaz, amit amerikai tudósok korábban a latin-amerikai demokráciák összeomlásáról írtak.” (Jowitt, 1992, 220. o.) Jowitt nincs egyedül az aggodalmával: a történelem fintora az is, hogy a kelet-európai demokráciák egyensúlyvesztésének, bukásának forgatókönyvét alaposabban kidolgozta a politikatudomány, mint a kommunizmus összeomlásáét valaha is. Csakhogy a valóságos politikai trendek meghazudtolják a katasztrófajóslatokat.

Greskovits Béla: Lehetséges-e más, mint neoliberális stratégia?


A keret

A megszorító gazdaságpolitika célszerűségéről 1995 eleje-közepe óta egyre élénkebb vita folyik Magyarországon. Nem csak felelőtlen populista kalandorok, hanem a szakmai közönség tekintélyes személyiségei is, Lányi Kamilla, Szelényi Iván, Szalai Erzsébet és mások, közgazdasági, és történeti-szociológiai szempontból egyaránt bírálják a neoliberális megoldást.

A tisztánlátás érdekében fontos leszögezni, hogy a neoliberális stratégia választása nem specifikusan kelet-európai, hanem világtörténeti tény.




Greskovits Béla: Lesz-e jövőre kiút?

Beszélő Klub


Greskovits Béla: A gazdaságkutató intézetek helyzetjelentései alapján nagyjából tudni lehet, milyen a gazdaságpolitikai helyzet. A bruttó hazai termékre vonatkozóan az érzékelhetőség határán belül maradó növekedési ütemet jeleznek, mínusz 3-tól plusz 2-3 százalékig változnak az előrejelzések. Rendre azt halljuk a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumától, hogy az export növekedési üteme megállt, az export visszaesik. A nemzetközi tartalékok helyzete nem tragikus ugyan, de már nem is olyan rózsás, mint tavaly nyáron.

Greskovits Béla: Az idő szorításában

Expo Bécsben – Expo Budapesten


Más a helyzet magának a kiállításnak a megépítésével és üzemeltetésével. A bécsi Expo 10 milliárd schillingnyi költségeinek fedezetét a magánszektortól várják a rendezők. A magánszektor bevonására az Expo Vienna AG privatizációja, részvényeinek magánkézbe adása révén kerülhet sor. Beépített biztosíték a privatizáció végrehajtására határidő megszabása (1990. december 31.). Ezzel is igyekeznek elkerülni, hogy a világkiállítás finanszírozása végképp a kormány nyakán maradjon.

Greskovits Béla: Kockázat – biztosítékok nélkül

Szervezés Budapest nélkül, teljhatalmú kormánybiztosság biztonság nélkül
Expo Bécsben – Expo Budapesten


Ausztria számára is van kockázata a világkiállítás megrendezésének: de ennek a kockázatnak tudatában vannak: mértékét felbecsülték, és az osztrák gazdaság teherbíró-képessége alapján elviselhetőnek találták. Megnevezték, ki és milyen mértékig viseli a kockázatot; kockázatmérséklő stratégiákat alakítottak ki, és biztosítékokat építettek be az előkészítés menetébe és szervezetébe.

Magyarországon ezzel szemben nem tudatosult a döntéshozókban kellőképpen sem a vállalt kockázat jellege, sem megközelítő mértéke.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon