Skip to main content

Havas Gábor

Havas Gábor: „Nagyon le vót nézve a cigány, hiába dolgozott”

2016. március 15.

Havas Gábor özvegy Gulyás Józsefnével beszélget (1971)
Forrón, a Temető sori cigányoknál töltöttem ki kérdőíveket. Előző napi rendőrségi ügyemről, amely a falu másik végen történt, különböző mendemondák jutottak ide. Az emberek gyanakodtak, nehezen értették meg, mi járatban vagyok. Végül a kétségeket Gulyás Józsefné oszlatta el. Ebből az epizódból már érezhető volt, hogy tekintélye van a cigányok között, adnak a szavára. Később másoktól tudtam meg azt is, hogy ő az egyetlen, aki a faluban valamennyit beszél cigányul. Elsősorban ez keltette föl az érdeklődésemet. Betértem hozzájuk, annak ellenére, hogy a mintában nem szerepeltek. Gulyásné kedves, értelmes asszony. Jó humorérzékű, színes egyéniség. Családja lényegesen jobban él, mint a Temető sori átlag. De a magasabb életszínvonal náluk nem jár együtt kispolgáriasodó életmóddal.

A család minden tagját rokonszenves emberi tartás jellemzi.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Havas Gábor: A Kemény-iskolától a SZETÁ-ig és tovább

2014. február 12.

„A társadalomban a különféle életformák egzisztenciákkal, vagyis megélhetési módokkal szoros összefüggésben alakultak ki és változnak. Az alsó rétegeket olyan egzisztenciák alkották és alkotják, amelyek nélkülözik a biztonságot, míg a felettük állók életét valamilyen társadalmilag elfogadott és kölcsönösen tiszteletben tartott „garancia” védi.

Havas Gábor: Búcsú Ottiliától

1997. február 11.


Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Olyan embertől búcsúzunk, aki kérlelhetetlen híve, sőt, hacsak tehette, kérlelhetetlen kikényszerítője volt a mégoly kellemetlen vagy mégoly fájdalmas tények tiszteletben tartásának és tudomásulvételének. Nekünk is ebben a szellemben kell szembenéznünk életével és halálával.

Bár az egyetemen filozófia szakra járt, már akkor is elsősorban a kézzelfogható, megtapasztalható valóság érdekelte. A szociológus – különösen az ún.




Havas Gábor, Zolnay János: Sziszifusz számvetése

1 hozzászólás

Az integrációs oktatáspolitika

A 2010-es kormányváltás előtti hónapokban harmadszor került sor az általános iskolákat érintő átfogó szegregációs vizsgálatra.1 Azt már a 2000-ben és 2004-ben végzett kutatás is bizonyította, hogy a magyarországi oktatási rendszer szélsőségesen polarizálódott; az iskolai szegregáció folyamatosan növekszik; a tartós mélyszegénységben élők, és különösen az ebbe a körbe tartozó cigány gyerekek nagyjából egyharmada szélsőségesen szegregált körülmények között tanul, és ez a helyzet az érintettek iskolai sikerességének legsúlyosabb akadálya.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon