A széna porzott. Ittuk a whiskey-t, és
a négy gyerek volt néma figyelmem és
a többiek beszéde tárgya.
Szállt az idő, a széna porzott.
És végtelennek tűnt az idő, ahogy
a lányok és a két fiú újra csak
futott s vetődve ért a földre,
hol megelőzve, lehagyva egymást.
Éreztem, újra, újra a viszketést,
amint a nedves bőrre a por lehull,
amint a fű végigcirógat
homlokomon, vagy a hangya lába.
Csak ittam, ámde éppen a szomjúság
nem csillapult.
Nem vagyok poétikus alkat. Ars poétikus meg, úgy tűnik, végképp nem. Homályosan eddig is sejtettem, de most, megkapván a felkérést az előadásra1, majd nem sokkal később Lackfi János barátom rimánkodó hangját hallgatva a vonal túlvégén, hogy legyek szíves találni valamiféle költői hitvallást saját munkásságomból, bármit, mert már csak tőlem nincs semmi, abszolúte semmi, akkor végérvényesen szembesülnöm kellett vele.
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
A melegben tényleg minden tágul: tavaly nyáron kinőttük a parkolót. Jönnek a haverok bulizni, a nagymamák unokázni, a mesterek betont keverni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 44 hét
10 év 17 hét
10 év 21 hét
10 év 21 hét
10 év 22 hét
10 év 23 hét
10 év 23 hét
10 év 25 hét
10 év 25 hét
10 év 26 hét