Skip to main content

Nyaralás vidéken

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A széna porzott. Ittuk a whiskey-t, és
a négy gyerek volt néma figyelmem és
a többiek beszéde tárgya.
Szállt az idő, a széna porzott.

És végtelennek tűnt az idő, ahogy
a lányok és a két fiú újra csak
futott s vetődve ért a földre,
hol megelőzve, lehagyva egymást.

Éreztem, újra, újra a viszketést,
amint a nedves bőrre a por lehull,
amint a fű végigcirógat
homlokomon, vagy a hangya lába.

Csak ittam, ámde éppen a szomjúság
nem csillapult. Az alkohol úgy hatott,
hogy össze-vissza tűnt elém egy
sokkarú lény geometriája.

A lányok, úgy tűnt, vagy csak az egyikük,
nekünk mutatta, mennyire megy neki
a hátrabukfenc és a szaltó,
a guruló- meg a Fosbury-stílus.

És mint egy asszony. Hosszú combja és
a melle látszik félig a blúz alatt.
Kócos hajába szalmaszál bújt,
vállairól meg a pánt lecsúszott. –

…Láttam, röhögnek és mutogatnak a
nagyobb fiúra. Megbabonázva állt.
Fürdőgatyája megfeszült és
észre se vette erekcióját.

Remegve ültem. Láttam, a színpadon
bábok mozognak, és kiabálni sem
tudtam: „Vigyázz!”, csak azt motyogtam:
„Drága fiam, te sem úszhatod meg.”








































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon