Skip to main content

Beszélő folyóirat, 10. szám, Évfolyam 3, Szám 9

Imreh András: Nyaralás vidéken

Demszky Gábor:

Neményi László - Révész Sándor: „Egyfelől isteni, másfelől szomorú”

Bauer Tamással Neményi László és Révész Sándor beszélget

Balázs Zoltán: „Mindannyiunkban megvan az egymás iránti rosszakarat”

Balázs Zoltán interjúja John Kekes filozófussal

John Kekes: A liberalizmus ellen

Eörsi László: „Azt hiszitek, én nem vagyok olyan magyar, mint ti?”

A Corvin közi fegyverátadási tárgyalások

: Jegyzőkönyv Iván Kovács László kihallgatásáról

Oravecz Imre: Az erdészet föltámasztása

Farkasházy Tivadar: 1978

: Kronológia – 1978

Tischler János: Lengyelország és a pápa

Neményi László: Camp David

Kovácsy Tibor: Forradalmi partnercsere

Kovácsy Tibor: Vakhit és tömeghalál

Szabó Miklós: A Ludovikától a Magvetőig

Kálmán C. György: Szelíd csapdák

Nánay István: Nemzeti intermezzo

Varga Balázs: Dokumentumfilm-regény

: Az 1978-ban bemutatott magyar filmek

: IM–Slágertükör

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Kornis Mihály: Civilségem a pályán 1973–1978

Kornis Mihály: Szemelvények a Kutykuruttyból

(Kozma Géza): Koalíció és felelősség

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon