Skip to main content

Az 1978-ban bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Ők ketten (Mészáros Márta)

Dübörgő csend (Szijj Miklós)

Néma dosszié (Mészáros Gyula)

Magyarok (Fábri Zoltán)

A közös bűn (Mihályfi Imre)

Csatatér – Mohács ’76 (dokumentumfilm) (Rózsa János)

K. O. (Rényi Tamás)

A halottlátó (dokumentumfilm) (Moldován Domokos)

Filmregény – Három nővér (Dárday István)

Amerikai cigaretta (Dömölky János)

Kihajolni veszélyes (Zsombolyai János)

Cséplő Gyuri (Schiffer Pál)

Kétfenekű dob (Gazdag Gyula)

Dóra jelenti (Bán Róbert)

Két elhatározás (Gyöngyössy Imre–Kabay Barna)

Nyolcvan huszár (Sára Sándor)

Fagyöngyök (Ember Judit)

Legato (Gaál István)

A ménesgazda (Kovács András)

Olyan, mint otthon (Mészáros Márta)

Egyszeregy (Kardos Ferenc)

Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Sík Ferenc)












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon