Skip to main content

Jóföldi Zsuzsa

Jóföldi Zsuzsa: Brómozás

„A hatalom soha nem baloldali!”


A sztrájk meghirdetése nem a kongresszus feladata, jelentette ki újságírók előtt Nagy Sándor, az MSZOSZ újraválasztott elnöke. Pedig korábban világgá kürtölték: a május 5–6-i nagy szakszervezeti találkozó majd választ ad arra, hogy a kormány nem enged a március 12-ből, és hogy néhány ötlet kicsipegetése után elveti az MSZOSZ „alternatív csomagját”. A választ, szögezte le utólag Nagy Sándor, a kongresszus által elfogadott nyilatkozat tartalmazza. Ám a nyilatkozat kissé diplomatikusra sikeredett.

Jóföldi Zsuzsa: Tiszta papírügy


A nyolcvanas évek elején hatmilliárd forintos rekonstrukciót végeztek a szolnoki papírgyárban. A nagy beruházás 90 százalékát állami kölcsönből finanszírozták. A gyár így nyugat-európai színvonalú technikával a legigényesebb nyomdai eljárásokra alkalmas papírokat állított elő. Akkor a beruházás céljának az import csökkentését és a hazai piac minőségi igényeinek kielégítését nevezték meg. De rosszul számítottak a szakemberek, mert 1990 második félévében jelentősen visszaesett a belföldi kereslet, az importliberalizáció miatt megjelentek a hazai piacon a külföldi papírok.

Jóföldi Zsuzsa: Feszültség áram nélkül


Teller kikosarazva

Teller Ede, az Amerikában élő magyar származású atomfizikus, a francia atomerőmű-építők lobbystájaként járt a közelmúltban Magyarországon. Hozott egy igen kedvező ajánlatot, amelyet azonban a kormányzat elutasított. A franciák Pakson a meglévő reaktorok mellett még két, egyenként ezer megawattos erőműblokkot építettek volna 2000-ig, állva minden költséget. Az ár az lett volna, hogy míg az egyik nukleáris erőmű magyar szükségletre termel, a másik teljesítményét exportálják a franciák.


Jóföldi Zsuzsa: Kinek osztanak lapot?

Jelszó a portásnál


Csendesedett a vihar a rádió-tévé műsorújságok fölött. A tulajdonosok összecsapása a postán csattant. Két tűz közé szorult a hírlapterjesztő. A posta illetékes osztályvezetője nem is hajlandó a műsorújságok terjesztéséről nyilatkozni. Intézze el egymás közt a rádió és a Vico, a bíróság segítségével. A terjesztő cég nem tehetett mást, mint hogy új szerződést kötött a Vicóval. A megegyezésben az is szerepel, hogy az előfizetőket megkérdezik, melyik újság mellett teszik le a voksukat.

Jóföldi Zsuzsa: Mintaprivatizáció

Répcelaki szén-dioxid


A föld és a mélye

A Szénsavtermelő Vállalat egyike volt a nyereségesen működő cégeknek. A világ több mint húsz országába exportálta termékét. Tehette, hiszen Répcelakon a szén-dioxid – amely tiszta formában Európában is nagyon ritka – 99,8 százalékos tisztaságú. A 8,4 milliárd köbméterből eddig 1,3 milliárdot bányásztak ki. A föld alatt 30 milliárd forintnyi ásványi vagyon rejlik. Ez a kincs természetesen nem volt eladó, csak a fölötte húzódó üzem, és kiegészítői, a pesti üzletek. A vagyonértékelés azonban meglepően alábecsülte az ingatlanokat.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon