Skip to main content

Kalmár Melinda

Kalmár Melinda: Teljes vagy egész

Két könyv 1986-ban – Nádas Péter: Emlékiratok könyve és Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba

  
Most már, az utókorrá alakult rálátás könnyed mindentudásával olvasva, azt látom, hogy Mészöly Miklós, a nyolcvanas évek prózájának legnagyobb hatású író-teoretikusa biztos ösztönnel és higgadt tudattal jósolta meg a közelgő prózairodalmi fordulatot azokban a töredék elméleti fejtegetésekben, amelyek 1980-ban jelentek meg az Érintések című kötetben.

Kalmár Melinda: Lukács és a koegzisztencia

(1956–1960)


A hazatérés feltételei

Az Ideiglenes Központi Bizottság (IKB) hosszas hezitálás után 1957. február 26-án úgy döntött, hogy a Romániában fogva tartottak közül Szántó Zoltánt, Vas Zoltánt és Lukács Györgyöt leválasztják a Nagy Imre-csoportról, mint olyanokat, akik szervezetten nem vettek részt ellenséges összeesküvésben, s ennek megfelelően sorsukról „egyéni elbírálás alapján” a többiekétől elkülönítve döntenek. Azt azonban, hogy ki mikor térhet haza, bonyolult összefüggések határozták meg.


Kalmár Melinda: A kora kádárista könyvkiadás paradoxonjai


Az 1956 októbere után a könyvkiadás alakulása sajátos módon eltért a szanáló-konszolidáló kádári politika általános trendjétől.

Az 1957 végén keletkezett kormányprogram úgy tervezte, hogy a kultúra irányítását minden területen két ütemben kell átalakítani.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon