Skip to main content

Kopasz János

Kopasz János: „El a kezekkel a magánszektortól!”

Indulatos röpirat


Kornai János izgalmas könyvet írt, gazdaságpolitikai programot Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében címmel (HVG Kiadói Rt). A leíró közgazdaságtan nemzetközileg is elismert művelője most megtette azt, amitől 1956 óta aggályosan tartózkodott: kilépett a szigorúan vett tudomány bástyái mögül. „Annyi évtized után – vallja – először tűnik úgy: lesz egy olyan parlament és olyan kormány, amely elé bizalommal terjeszthetem elgondolásaimat.” Kérdés, hogy e bizalom viszonzásra talál-e majd.

Kopasz János: Beugró voltam, nem profi!


Szombaton késő este – az utolsó még kicsit nyári, de már eléggé őszi nap estéjén – vetődöm haza; a Fő téren, ahol lakom, éppen az utolsó taktusokat püföli a szegények báljára meghívott rockzenekar. Betölti a sör édeskés-savanykás szaga a szabad levegőt. A kapunkon belépve tetten érek egy férfit vizelés közben. Ezt is le kell nyelnünk, gondolom öntudatosan. A szegénységellenes hétvége szervezéséből szabaddemokrataságom ellenére kivontam magam; de a hugyozó fickót el kell viselnem, ennyivel én is tartozom.

(Győri György), Kopasz János: Mindent lenyelni?


A vérükbe ivódott hogy mindent le kell nyelnünk, mert semminek sem – magunknak sem – vagyunk a gazdái. Kopasz János például a Beugró voltam nem profi című (egyébként élvezetes) kis cikkében leírja, hogy „A kapunkon belépve tetten érek egy féfit vizelés közben… el kell viselnem.” Valóban el kell-e? Én nem viseltem volna el. Hanem kitessékeltem volna a vizelőt a lakóházamból. (Nemegyszer megtettem már ezt a forgalmas Szent István körúti házunkban.) Házam? Házunk? De hát a tulajdonviszonyok még… Akkor is!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon