Skip to main content

Körösényi András

Körösényi András: Mi fán terem a kritikai értelmiségi?

Válasz Bruszt László és Vásárhelyi Mária vitacikkére


Bruszt László és Vásárhelyi Mária figyelemre méltó retorikai színvonalú – s erősen polemikus – vitacikkeket tett közzé recenziómról, melyet Szalai Erzsébet két legutóbbi, elitekkel foglalkozó kötetéről írtam.[1] Míg Vásárhelyi már cikkének elején közli az olvasóval, hogy szakmai inkompetenciája miatt a szöveget csak publicisztikai stílusgyakorlatnak szánja, Bruszt nem egyszerűen értelmiségiként, de szociológusként is fellép: tartalmi kérdésekben is vitatkozik.

Körösényi András: Tudomány vagy publicisztika?

Szalai Erzsébet és az elitek


Szalai Erzsébet a hazai elitkutatás közismert, talán legtermékenyebb alakja, munkássága széles körben ismert. A rendszerváltás folyamatát mint elitcsoportok – rendszerváltó elitek –, azaz mint az informális hatalmi csoportok küzdelmét, konfrontációit és koalícióit elemzi. Az elitek átváltozása (Tanulmányok és publicisztikai írások 1994–1996) című kötetében az 1994–96 között írt és többségében már publikált szövegeket jelentette meg újra egybegyűjtve.

Gagyi-Balla István, Gyenes Pál, Körösényi András: Szóminta 1958

Szemelvények az 1956-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúiból


A szocializmus emberi kvarca

Regéczy-Nagy László, az angol nagykövetség gépkocsivezetője, aki 1958. augusztus 2-án Bibó István és Göncz Árpád mögött harmadrendű vádlottként 15 évet kapott Nagy Imre írásainak külföldre juttatásában való közreműködéséért:

…elvittek pszichológiai vizsgálatra, ahol két alighanem belügyis pszichológus unatkozott, és ütögette rá a pecsétet, úgy láttam, mindenkinek az igazolványára, hogy akasztható. /…/… egyik pszichológus azt mondja, látom itt a peranyagából, hogy maga református. Komolyan is veszi? Hiszi?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon