Skip to main content

Krokovay Zsolt

Krokovay Zsolt: Sajtószabadság vagy sajtótörvény


Egy amerikai alkotmányjogász mindenekelőtt roppantul csodálkozna, hogy országgyűlésünk a felelősségteljes újságírás és a közélet tisztasága érdekében szabályozni kívánja a sajtót. Ez még akkor is egyértelmű cenzúra lenne számára, ha az eltiltó hatású óvadék javaslatától eltekintünk. Ahhoz van ugyanis szokva, hogy a szólásszabadság alkotmányos mentességet élvez a törvényhozók és általában a közhatalom rendelkezéseivel szemben. Ebben a tekintetben a sajtó minden „de”, „noha” és „ellenben” nélkül szabad.

Krokovay Zsolt: Miért nem kóstoljuk meg?


Mint a szólásszabadság jogos korlátozásának érveivel foglalkozó filozófus, őszinte érdeklődéssel olvasom a Nemere István könyvéről szóló kritikákat. A Titkok könyve vitája igazi kincsesbányája a tanulságos reagálásoknak, s bár nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a Fifi, a Legyek Ura (Váncsa István karcolata; ÉS, május 30.) az élő magyar irodalom remekműve, az eddig megjelent írások közül elméleti szempontból mégis azt tartom a legizgalmasabbnak, amelynek szerzője az Igazság Házára bízná a végső következtetések levonását.

Krokovay Zsolt: Le a cenzúrával?


1985 őszén a Budapesti Kulturális Fórum egy (természetesen) nem hivatalos plakátja rendőregyenruhába bújtatta Mona Lisát, s a kép alatt azt olvashattuk: rendőrségmentes KULTÚRÁT! CENZÚRA NÉLKÜLI MŰVÉSZETET! Mindenki számára érthető, hogy a titokzatos Gioconda-mosoly ki tudja hányadik aktualizálása tiltakozás a kultúra állami irányítása, a hivatalos ideológiát nem osztó vagy azt valamiképpen bíráló művészet elnyomása ellen.

Krokovay Zsolt: Gondolatok a Gondolatokról


„Meg akartuk vizsgálni azokat a raktárakat, amelyekről a kormány azt állította, hogy üresek.
Látni akartuk ezeket, hogy azt mondhassuk: igen, tényleg, a raktárak üresek.”

Lech Walesa

Tagadhatatlan: december 13-a után nehezebb a régi úton járni. Az okokat megvilágította az új fejleményeket értékelő Kis János. Én azonban még elidőznék a régi útnál. Ellenzékiek voltak-e vagy sem az elmúlt évtized végétől kibontakozó törekvések, amelyek egy demokratikusabb magyar társadalom megvalósításának lehetőségeit keresték?



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon