Skip to main content

Lángh Júlia

Lángh Júlia: Magyar Nő A Magyar Ugaron


Tisztelt Miniszterelnök úr!

Ön névre szóló levelet küldött nekem (bélyeg helyén: „Díj hitelezve”), de engem nem zavar, hogy a népesség-nyilvántartó immáron jogosnak ítélt közvetítésével még néhány millió magyar nő kapta ugyanezt a szöveget. Ha a Magyar Posta bedobta az én magyar postaládámba a tulipántos, fényképes kormányfői pártlevelet, az én saját magyar nevemre, akkor én illő magyar úri módon, erre a levélre most válaszolok.

Nem hittem volna, hogy Önök engem még bármivel is meglephetnek. De ez történt.




Lángh Júlia: Children horror picture show


A lerobbant háztartásban élő, ózonlyukas, tüdőbeteg és részeges űrhajó több mint öt és fél milliárd tagú családjának évi költségvetéséből mindössze 25 milliárd dollár kellene (de nincs), hogy a világ minden gyereke megfelelő élelemhez és ivóvízhez jusson, megkapja az egészségügyi alapellátást és az elemi oktatást. Ez az összeg kevesebb, mint amennyit az európaiak évente borra, az amerikaiak sörre, vagy a japánok vállalati ünnepségekre költenek.

Bolygószerte évente 13 millió gyerek hal bele az éhezésbe és olyan betegségekbe, amelyek ma már könnyedén megelőzhetők lennének.


Lángh Júlia: Nem mind szkinhed, aki késel

A palackból szabadított szellem sztorija a kismetrón


Hét-nyolc, talán kilenc utas a kismetró egyik kocsijában, március 14-én, a Demokratikus Charta tüntetése után. Beszáll két fiatalember, nem szkinhed, de mit számítanak a külsőségek. Lehet valaki nemzeti érzelmű keresztény ifjú hosszú hajjal és exhippihomlokpánttal is. Az enyhén ittas testvérpár először egy gyámoltalan fiút szúr ki magának. Erőszakolva itatják, közben nagy hangon közlik: Debrecenből jöttek föl a másnapi MIÉP-tüntetésre. Büszkék lehetnek bennfentességükre, mert azt is kikürtölik, hogy majd a tévé hatos kapujánál lesz a találkozó a tüntetés előtt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon