Skip to main content

Marosán György

Marosán György: A Nyugat jövője: hanyatlás vagy új kezdet?

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Marosán György: A párbeszéd nehézségeiről

„Egy komoly ember” – a Coen testvérek filmjének főszereplője –, kvantumfizikát és kozmológiát tanító egyetemi oktató elégtelen jegyet ad koreai hallgatójának dolgozatára. Párbeszédükből kiderül, a professzor azért gondolja a dolgozatot javíthatatlannak, mert a hallgató nem ért a matematikához. Valószínű úgy vette fel ezt a tárgyat, hogy nem volt tisztában az alapkövetelményekkel. Aki nem „beszéli” a matematikát – érvel a professzor –, az semmit nem érthet a fizikából. A hallgató viszont azt állítja, „érti a sztorit”. Számára a kozmológiai elmélet egyfajta – köznyelv szavaival elmesélhető – „történet”, amelyről releváns dolgokat tud elmondani, ezért jobb jegyet érdemel.

Marosán György: Merre folyik a történelem?

Avagy a globális fogyasztási piramis perspektívája

Fiatal családapa koromban Budapesten, a Duna partján levő lakótelepről gyakran sétáltam le gyerekeimmel az alsó rakpartra. Egy alkalommal négyéves kisfiam hirtelen azt kérdezte: mondd, papa, merre folyik a Duna, és a part mellett örvénylő vízben „felfelé” sodródó falevelekre mutatott. Gyere – mondtam neki –, menjünk csak fel a rakpart tetejére, onnan jobban lehet látni a folyó irányát. Gyakran éppen így vagyunk a történelemmel.

Marosán György: Az antropikus elv lehetséges világmodelljei

XVI. Benedek pápa tavaly szeptemberi, németországi látogatásán fontos – a közeljövő történéseit befolyásoló – kijelentéseket tett a vallás és a tudomány kapcsolatáról. Több alkalommal hangsúlyozta, hogy „ne helyezzük Istent a tudomány mögé”.

Marosán György: Intelligens tervezés

1 hozzászólás

avagy az ész trónfosztása

„A tábla alsó sarkában lévő képletsort nem értem” – szólalt meg elsőként egy idős professzor Einstein kanadai előadásán, miután a meghívott világhíresség befejezve mondanivalóját, felszólította hallgatóságát, tegyenek fel kérdéseket. „Ez állítás volt, és nem kérdés. Kérem a következőt” – volt a fizikus válasza. A tudományban, ahol csupán az érdekes kérdést és a megalapozott választ illeti elismerés, az efféle reakció érthető. Az átlagpolgár világában azonban a tekintélyek és a hiedelmek az irányadók. Itt inkább Churchill tanácsa járja, aki egy neki írt beszédet olvasva, egy megállapításnál a lap szélén a következő megjegyzést tette: „Gyenge érv. Hangosan mondani!”

Marosán György: Európa jövője

A hedonista boldogtalanság

„Ez volt a történelem csúcsa, és egyben ez volt a mélypontja, ez a legnagyobb bölcsesség, és egyben a legmélyebb ostobaság korszaka, ez volt a hit és egyszerre ez volt a hitetlenség ideje, ez volt a fény és egyben a sötétség évszaka, ez volt a remény tavasza, és egyben a kétségbeesés tele” – így indította Dickens csaknem két évszázaddal ezelőtt a Két város meséje című könyvét. A világ azóta nagyot változott, ám – ha ez egyáltalán lehetséges – még ellenmondásosabb lett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon