Skip to main content

Márton László

Márton László: Leperegnek a szolgálat évei


A gyanakvó szívről azt mondja a Prédikátor könyve, hogy színültig telve bolondsággal, ám ugyanez a szentírásbeli könyv azt is mondja, hogy körültekintés a fejedelmek legfőbb támasza. Kérdés azonban, hogy körültekintőnek és gyanakvónak lenni rokon értelmű dolgok-e. A gyanakvó pillantás éppenséggel nem körültekintő, nem gyönyörködik hiábavalóságokban, és nem észlel tágabb összefüggéseket, mert azok elaltatnák a gyanakvást. Ő csak egy dologra figyel, a gyanakvás mindenkori tárgyára, amelyet a látómező kellős közepére szögezve, puszta nézéssel egyetlen tulajdonságra csupaszít.

Márton László: A rózsa és a róka

A veinhageni rózsabokrokról, visszatekintve


Darvasi László könyvében a róka nem a mesebeli ravasz állat, nem is a Parti Nagy Lajos-féle rókatárgy (a magyar kilencvenes évek sokértelmű emblémája), hanem bizony hányadék. Olyan gyomortartalom, amelyben előfordul egy bizonyos szederfajta, amely „csak a nagy réten túl terem”. Ennek alapján meg lehet találni egy holttestet az erdőben, és azonosítani lehet a gyilkosság tettesét az én-elbeszélővel, akit a címadó novella elején a kosárfonó fiaként, a vége felé a kopasz hányósként emleget a többi szereplő. De ne vágjunk a dolgok elébe!

Márton László: A képzeletbeli egyenes kard

Könyvek négyszemközt


Péterfy Gergely novelláskötete akkor is figyelmet érdemelne, ha nem a szerző első könyve volna: nem hiányzik belőle sem az írói tudatosság, sem a megfogalmazás erővel párosuló pontossága, sem az ábrázolói szenvedély. Péterfy a magyar novellisztika (manapság kevesek által követett) legjobb hagyományaihoz nyúl vissza, s ezeket az újabb magyar próza formai és nyelvi eredményeivel igyekszik ötvözni, többnyire eredményesen.

Márton László: Füle a hallásra

Varga Mátyás költészetéről

Az alábbiakban egy hívő költőről próbál beszélni egy kételkedő olvasó.

Márton László: A regényhősnő mégsem tér haza – III. rész

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Márton László: A regényhősnő mégsem tér haza – II. rész

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Márton László: A regényhősnő mégsem tér haza – I. rész

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Márton László: Kedvenceink dédelgetése

Valahányszor Margócsy István irodalmi kultuszokról írt tanulmányait olvasom (és erre immár két évtizede, a szerző első Petőfi-könyve óta folyamatosan van lehetőség), mindig olyan érzésem támad, hogy átlátok a szitán. Adott egy közismert és többnyire közkedvelt irodalmi személyiség, plusz a hozzá tartozó életmű (ez volna a szita), és azt veteti észre a tanulmány, hogy amit gondolok az illetőről és műveiről, azt mások már réges-rég elgondolták, olykor az ellenkezőjét is (ez meg az átlátás kezdete).

Ambrus Judit, Márton László: Levelek Márton Lászlóhoz

Márton László a Beszélő Nyitott Estjén

Márton László: Ne bánts, Virág!

Az Erzsébet királyné szálloda reprezentációs lakosztálya két szobából állt. Azaz volt egy harmadik szoba is, de azt egyelőre nem látjuk, mert a szerzőt a recepcióról a külső szobájába vezették, mely a kései Kádár-korszak minden elgondolható fény­űzé­sével volt berendezve, és az említett korszakban társalgó vagy inkább tárgyalóterem gyanánt szolgálhatott.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon