Skip to main content

Oblath Gábor

Oblath Gábor: Hagyjuk a vért!


Szakkérdésekről szaklapokban való vitatkozni. Minthogy azonban Pete Péter e lapot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy a velem készült beszélgetésben kifejtett téves nézeteimet megbírálja, és saját – helyes – közgazdasági eszméit kifejtse, nekem is itt kell reagálnom az általa leírtakra. Észrevételeim kétfélék: részben makrogazdasági mérlegazonosságokhoz, részben a hazai gazdasági folyamatok értelmezéséhez kapcsolódnak.

A makrogazdasági mérlegazonosságok rendkívül fontos és érdekes dolgok.


Oblath Gábor: Ki manipulál?


Megkérem szépen Langmár Ferencet: mielőtt újabb hazai áldozataira lecsapna, és további kollegákat is gyanúba keverne – amivel legutóbb engem tisztelt meg a Beszélő 1993. február 20-i számában –, ugyan vegye elő a Balance of Payments Yearbook legutolsó számát (IMF, Washington, 1991), lapozza fel annak 268.

Oblath Gábor: Magyar–szovjet gazdasági megállapodás – kérdőjelekkel

Fél lépés előre


A konvertibilis elszámolásra való áttérés valamennyi alapvető kérdése azonban nyitva maradt. Nem tisztázódott – nem is tisztázódhatott, mivel nem került szóba a megbeszéléseken –, hogy voltaképpen miféle, milyen természetű gazdasági kapcsolatok lesznek azok, amelyeket „konvertibilis devizában” fognak a felek elszámolni. Mi lesz a vállalatok szerepe, hatásköre a forgalom alakításában, és mi a kormányszerveké? Pontosan mit jelentenek majd a „konvertibilis elszámolások”?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon