Skip to main content

Orbán Ottó

Orbán Ottó: Tatárok Magyarországban avagy a költői kérdésről

Költői kérdés


Hol a hű szorgalom
S szent indulat,
Emelni s védeni
Országodat?




Helyt adni másnak is
A jog terén,
S nem tűrni a jogot
Bitor kezén?




Vörösmarty Mihály: Mi a baj?


A költők javíthatatlan álmodozók.

A nagyközönség ezt a belé rögződött előítéletek folytán úgy képzeli, hogy a költő megy az utcán, és lelki szemeivel rózsalugast lát az utcasarki pizzaárus boltja helyén, vagy hősi halált vizionál meccsközvetítés közben, szóval, hogy a költő köznapian szólva egy emelkedett szellemű, nagy hülye.







Orbán Ottó: A csontmező


Egy csontmezőn tántorgok a távolinak képzelt cél felé
és szomjan halok, ha nem tudok versekkel vizet fakasztani a csontból
szellem liheg a nyomomban,
vagy pár lépéssel előttem, ki tudja,
az úgynevezett ihlet,
egy kurva, akinek hinnem muszáj,
akárhányszor is becsapott idáig.
A költészet, súgja a fülembe, végső soron varázslás,
mely előhívja belőlünk a bennünk rejtőzködő jót,
s rögeszme nélkül ki élhetné túl a bombázásokat,
a rettentő fölismerést, hogy az ember embernek farkasa
lehet, hogy költészet nélkül is van jövőnk,
épp csak szomjan kel












Orbán Ottó: A szikla

Reismann János fényképei


A húszas évek. A harmincas évek. A nyugtalan század fiatal arca. A helyszínek brómezüstjéből előhívott eszmekép. Párizs és Berlin kávéháztükörből. Egy kolhozelnök nagy bajusszal. A népi kollégisták gyerekmosolya. Mindig az itt és most, a döntő ütközet… A végső harc füstrongyai közül kivillanó jövő… Az apám nemzedéke. A lángoló naivitás. A hideg logika. A kattogó gépszem nem érzékeli az időfolyót.

Orbán Ottó: Pfalzi Erzsébet levele Renatus Cartesiushoz

Válaszok Descartes-nak


Descartes úr, ön egy nagy naiv. Egy oly ragyogó ész, aminő az öné, az örökmozgó föltalálásába veszejti magát. Nem mondom, hiszen elmés gépezet az, melyet ön szerkesztett, s melyben a kétkedés transzmissziója által hajtja a testet a lélek és a lelket a test. Az eszme durrogó motorja fölött pedig ott tündöklik a mennyei benzinkút s kezelője, az Isten. Minden elismerésem az ön páratlan géniuszáé, melytől fejre áll a középkori dogmák iskolamestere. Csak… hogyan is mondjam… van itt egy kis bibi. Ön elfelejti, hogy csimpánzokhoz beszél.

Orbán Ottó: Nemzeti dal


Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó elnöke a mai napon magához kérette Windisch-Grätz urat, az Osztrák Császárság magyarországi nagykövetét, és tudomására hozta, hogy a Habsburg-Lotharingiai ház sokszoros hitszegése, valamint lázadást szító, makacs és elvetemült ármánykodása okán Magyarország a nép fölsége által ezennel szabad, önálló és független európai statusnak, nevezett ház pedig trónvesztettnek nyilváníttatik.

Orbán Ottó: Nyílt levelezőlap a létéért küzdő Beszélő-höz


Kedves
és remélhetőleg még sokáig élő
Beszélő!
Míg megteheted, tedd: vess
és arass,
és minden erőddel oda hass,
hogy ezután is legyen szabad nekem
egyik cikkeddel egyet és a másikkal egyet nem értenem;
hisz hogy másképp csinosodnak az eszmék,
ha nem úgy, hogy válogatunk: na ezt még
igen, de azt soha!
ha nem úgy, hogy láthatjuk: más milyen ostoba!
Bizony mondom, unalmasabb volna ez a lét,
és a világ szegényebb nélküled,
ha nem érezhetném többé eszméid és rögeszméid közelét –
mutass hát (mutathass, kíván















Orbán Ottó: „Megy-é előbbre majdan fajzatom?”


A LAP SZELLEMÉNEK SZAVA

Hiú ember! lépd túl a terjedelmet
Találó szókkal bár, szörnyet bukol,
S a Költői kérdés kérdés marad.
Előbb való a rózsánál az illat,
Alak a testnél, s napnál a sugára!
Az oldal csonthéj. P. Gy. maga sem
törheti azt fel.







ÁDÁM

Majd én feltöröm.

(Egy sikoltással megmerevül,
és átkerül a kultúra rovatba)




Ilyen kérdésekre komoly ember meg sem próbál válaszolni.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon